Hitvallásunk

Kiadványok

Kiadói üzenet

Igehirdetések

Eseménynaptár

Kapcsolat

Linkek

Biblia

Biblia 365

Támogatás


Keresés a Bibliában

Szórészlet(ek):


és:


és:


A Biblia próféciái: Az alapok - Amir Tsarfati, Barry Stagner

Amir Tsarfati, Barry Stagner

A Biblia próféciái: Az alapok

Olvasd velem Biblia (kék) - Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Olvasd velem Biblia (kék)

Olvasd velem Biblia (lila) - Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Olvasd velem Biblia (lila)

Üzleti titkok a Bibliából - Rabbi Daniel Lapin

Rabbi Daniel Lapin

Üzleti titkok a Bibliából

Karácsonyi Bibliai Böngésző - Gill Guide

Gill Guide

Karácsonyi Bibliai Böngésző

Bibliai böngésző - Gill Guide

Gill Guide

Bibliai böngésző

Y Design

Bibliafordítások - Károli Biblia
Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. fejezet


 

  <<< >>>  

  2. Korintus 5:1 Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
  2. Korintus 5:1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.
  2. Korintus 5:1 Tudjuk ugyanis, hogy ha a sátor, mely a mi földi házunk, felbomol, Istent?l való lakásunk van, nem kézzel csinált örök épület a mennyekben.
  2. Korintus 5:2 Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
  2. Korintus 5:2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat,
  2. Korintus 5:2 Hiszen éppen az kelti fel sóhajtozásunkat, hogy epekedünk azért, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire,
  2. Korintus 5:3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
  2. Korintus 5:3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek.
  2. Korintus 5:3 ha ugyan bár felöltözötten, nem fogunk mezíteleneknek találtatni.
  2. Korintus 5:4 Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
  2. Korintus 5:4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet.
  2. Korintus 5:4 Mert már azalatt, amíg a földi sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, amennyiben nem levetk?zni vágyunk, – hanem a szennyb?l valót a földire ráölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. –
  2. Korintus 5:5 A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Szellemnek zálogát is adta minékünk.
  2. Korintus 5:5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket.
  2. Korintus 5:5 Ugyanaz az Isten készített el minket erre, aki a Szellemet is foglalóul adta nekünk.
  2. Korintus 5:6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
  2. Korintus 5:6 Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól;
  2. Korintus 5:6 Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a testben otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva idegenben vagyunk,
  2. Korintus 5:7 (Mert hitben járunk, nem látásban );
  2. Korintus 5:7 mert hitben járunk, nem látásban.
  2. Korintus 5:7 – s mert a hit vezet járásunkban és nem a látás,
  2. Korintus 5:8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
  2. Korintus 5:8 De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.
  2. Korintus 5:8 bízunk, és inkább tetszenék, hogy kiköltözzünk a testb?l és otthon legyünk az Úrnál.
  2. Korintus 5:9 Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
  2. Korintus 5:9 Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.
  2. Korintus 5:9 Ezért becsvágyunkat is abba helyezzük, hogy akár otthon vagyunk, akár távol vagyunk, neki tessünk.
  2. Korintus 5:10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
  2. Korintus 5:10 Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.
  2. Korintus 5:10 Mert mindannyiunknak láthatókká kell lennünk a Krisztus ítél?széke el?tt, hogy ki-ki aszerint kapja meg jutalmát, amit a testén át m?velt, a jót is, a hitványat is.
  2. Korintus 5:11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
  2. Korintus 5:11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk.
  2. Korintus 5:11 Mivel tehát az Úr félelmét ismerjük, embereket meggy?zni igyekszünk, de az Isten el?tt láthatók vagyunk, remélem, hogy lelkiismeretetek el?tt is láthatók vagyunk.
  2. Korintus 5:12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
  2. Korintus 5:12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van.
  2. Korintus 5:12 Nem ajánljuk magunkat ismét nektek, hanem alkalmat adunk nektek arra, hogy velünk dicsekedhessetek, hogy ez támaszul szolgáljon néktek azokkal szemben, akik küls? megjelenéssel dicsekednek és nem szívvel.
  2. Korintus 5:13 Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
  2. Korintus 5:13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van.
  2. Korintus 5:13 Hiszen, ha magunkon kívül vagyunk, Istennek tárulunk fel, ha eszünknél vagyunk, nektek.
  2. Korintus 5:14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
  2. Korintus 5:14 Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt;
  2. Korintus 5:14 Mert a Krisztus szerelme szorongat minket, mikor azt a döntést hozzuk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, következ?leg mindenki meghalt.
  2. Korintus 5:15 Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
  2. Korintus 5:15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
  2. Korintus 5:15 S az az egy azért halt meg mindenkiért, hogy azok, akik élnek, ne magukért éljenek, hanem annak, aki meghalt és feltámadt értük.
  2. Korintus 5:16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
  2. Korintus 5:16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük.
  2. Korintus 5:16 Így hát, mi mostantól kezdve senkit sem ismerünk hús szerint. Ha a Krisztust ismertük is hús szerint, most már többé nem ismerjük.
  2. Korintus 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
  2. Korintus 5:17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.
  2. Korintus 5:17 Így hát, ha valaki a Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, íme új állt el?.
  2. Korintus 5:18 Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
  2. Korintus 5:18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
  2. Korintus 5:18 De mindez Istenb?l támadt, aki a Krisztuson keresztül minket magával kibékített és a kibékítés szolgálatát ránk bízta.
  2. Korintus 5:19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
  2. Korintus 5:19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
  2. Korintus 5:19 Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, s?t belénk helyezte a kibékítés igéjét.
  2. Korintus 5:20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
  2. Korintus 5:20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!
  2. Korintus 5:20 A Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Krisztus helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel!
  2. Korintus 5:21 Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
  2. Korintus 5:21 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
  2. Korintus 5:21 Azt, aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette, hogy benne Isten igazságosságává legyünk.
  Korinthusbeliekhez írt II. levél 4  |  Lap tetejére  |  Korinthusbeliekhez írt II. levél 6  

A Biblia, a teljes Szentírás, Istennek a Szent Szellem által inspirált, csalhatatlan kijelentése.
Biblia - Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. fejezet - Károli Biblia - 'Szellem'-es, Új fordítású Biblia, Csia Lajos - Újszövetség