2. Korintus 4:1
Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
|
2. Korintus
4:1
Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el,
|
2. Korintus
4:1
Ezért, minthogy ezt a szolgálatot ahhoz a könyörülethez mérten végezzük, amelyben mi részesültünk, nem restelkedünk,
|
2. Korintus 4:2
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
|
2. Korintus
4:2
hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
|
2. Korintus
4:2
ellenkez?leg, lemondunk a szégyellni való titkokról, sem nem járunk ravaszkodva, sem az Isten igéjét meg nem hamisítjuk, hanem az igazságnak láthatóvá tételével ajánljuk magunkat Isten el?tt minden ember lelkiismeretének.
|
2. Korintus 4:3
Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
|
2. Korintus
4:3
Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek.
|
2. Korintus
4:3
De, még ha leplezett volna is a mi örömüzenetünk, az elvesz?k között leplezett,
|
2. Korintus 4:4
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
|
2. Korintus
4:4
Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása.
|
2. Korintus
4:4
akikben e kor istene vakká tette a hitetlen gondolkodást, hogy a Krisztus dics?séges örömüzenetének fénye, aki Istennek képe, rájuk ne ragyoghasson.
|
2. Korintus 4:5
Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
|
2. Korintus
4:5
Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.
|
2. Korintus
4:5
Mert nem magunkat hirdetjük, hanem a Krisztus Jézus Urat, magunkat legfeljebb úgy, mint Jézusért a ti rabszolgáitokat.
|
2. Korintus 4:6
Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
|
2. Korintus
4:6
Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
|
2. Korintus
4:6
Mert az Isten volt az, aki azt mondta, hogy a sötétségb?l fény ragyogjon el?, aki szívünkben is világosságot gyújtott annak a dics?séges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelen? fénye.
|
2. Korintus 4:7
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
|
2. Korintus
4:7
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:
|
2. Korintus
4:7
Ezt a kincset azonban cserépedényekben bírjuk, hogy annak mindent felülmúló hatalma Istent?l ered?nek t?njék fel, s ne bel?lünk ered?nek.
|
2. Korintus 4:8
Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
|
2. Korintus
4:8
Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
|
2. Korintus
4:8
Amikor mindenben nyomorgatnak minket, de meg nem szorítanak, zavarba hoznak, de kétségbe nem ejtenek,
|
2. Korintus 4:9
Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
|
2. Korintus
4:9
üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;
|
2. Korintus
4:9
üldöznek, de cserbenhagyottakká nem leszünk, levernek, de el nem veszítenek,
|
2. Korintus 4:10
Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
|
2. Korintus
4:10
Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.
|
2. Korintus
4:10
Jézus elhaltságát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben.
|
2. Korintus 4:11
Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
|
2. Korintus
4:11
Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.
|
2. Korintus
4:11
Minket, kik bár élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy halandó húsunkon Jézus élete is látható legyen.
|
2. Korintus 4:12
Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
|
2. Korintus
4:12
Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.
|
2. Korintus
4:12
Úgyhogy a halál bennünk munkálkodik, az élet meg bennetek.
|
2. Korintus 4:13
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a szelleme van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
|
2. Korintus
4:13
Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk!
|
2. Korintus
4:13
Mivel azonban bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van, ennek az írásnak megfelel?en: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, s annak megfelel?en szólunk is.
|
2. Korintus 4:14
Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
|
2. Korintus
4:14
Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.
|
2. Korintus
4:14
Mert tudjuk, hogy aki az Urat, Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is fel fog támasztani.
|
2. Korintus 4:15
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
|
2. Korintus
4:15
Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.
|
2. Korintus
4:15
Veletek együtt, mert minden értetek van, hogy a kegyelem, mely sokakon általmenve megsokasodik, Isten dics?ségére a hálát is túláradóvá tegye.
|
2. Korintus 4:16
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
|
2. Korintus
4:16
Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.
|
2. Korintus
4:16
Innen van az, hogy nem csüggedünk el, hanem, ha küls? emberünk megromlik is, bels? emberünk napról napra megújul.
|
2. Korintus 4:17
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
|
2. Korintus
4:17
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,
|
2. Korintus
4:17
Mert egy pillanatig tartó könny? nyomorúság mindent felülmúló örök súlyú dics?séget munkál ki számunkra,
|
2. Korintus 4:18
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
|
2. Korintus
4:18
mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
|
2. Korintus
4:18
kik nem a láthatókon tartjuk szemünket, hanem a láthatatlanokon. A láthatók tudniillik ideig tartók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
|
