|
PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ
|
2. Korintus 1:1
Pál, Jézus Krisztusnak apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
|
2. Korintus
1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:
|
2. Korintus
1:1
Páltól és Timóteustól, aki testvérünk a Krisztusban. Én, Pál, a Krisztus Jézus apostola vagyok, mert Isten ezt így akarta. Szól ez a levél Isten Korinthus városában élő gyülekezetének és Isten népének egész Akhájában.
|
2. Korintus 1:2
Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
|
2. Korintus
1:2
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
|
2. Korintus
1:2
Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
|
2. Korintus 1:3
Áldott az Isten és a mi urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
|
2. Korintus
1:3
Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
|
2. Korintus
1:3
Áldott legyen az Isten, Aki Urunknak, Jézus Krisztusnak Édesapja. Ő olyan édesapa, aki tele van irgalommal. Olyan Isten, aki minden vigasztalás forrása.
|
2. Korintus 1:4
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
|
2. Korintus
1:4
aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
|
2. Korintus
1:4
Igen, ő vigasztal meg bennünket minden helyzetben, amikor bajok vesznek körül, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat, amikor ők vannak bajban, és nekik van rá szükségük. Ugyanazzal a vigasztalással segítünk nekik, amivel Isten is megvigasztal bennünket.
|
2. Korintus 1:5
Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
|
2. Korintus
1:5
Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.
|
2. Korintus
1:5
Mert amilyen bőségesen kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, ugyanolyan bőséges vigasztalást is kapunk Krisztus által.
|
2. Korintus 1:6
De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
|
2. Korintus
1:6
Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.
|
2. Korintus
1:6
Ha bajok vesznek körül bennünket, az is a ti vigasztalásotokat és megmeneküléseteket szolgálja. Ha pedig vigasztalást kapunk, az is a ti javatokra szolgál, és nektek is vigasztalást jelent. Azért van ez így, hogy legyen erőtök türelmesen elviselni ugyanazokat a szenvedéseket, amelyek minket is érnek.
|
2. Korintus 1:7
Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
|
2. Korintus
1:7
A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
|
2. Korintus
1:7
Biztosak vagyunk benne, hogy mivel társaink vagytok szenvedéseinkben, társaink lesztek a vigasztalásunkban is.
|
2. Korintus 1:8
Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
|
2. Korintus
1:8
Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.
|
2. Korintus
1:8
Testvéreim, tudjatok róla, hogy Ázsiában igen nagy bajokat és szenvedéseket kellett elviselnünk, amelyeket saját erőnkből nem tudtunk volna kibírni. Akkora teher nehezedett ránk, hogy már teljesen feladtuk a reményt, hogy ezt túléljük.
|
2. Korintus 1:9
Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:
|
2. Korintus
1:9
Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;
|
2. Korintus
1:9
Már felkészültünk rá, hogy meg kell halnunk. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja.
|
2. Korintus 1:10
A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
|
2. Korintus
1:10
aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
|
2. Korintus
1:10
Ő pedig valóban megszabadított bennünket a halálos veszedelemből! Sőt, újra és újra meg fog szabadítani. Őbenne reménykedünk, hogy a jövőben is megszabadít bennünket,
|
2. Korintus 1:11
Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
|
2. Korintus
1:11
mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
|
2. Korintus
1:11
ha ti is segíteni fogtok azzal, hogy imádkoztok értünk. Akkor azután sokan és sokféleképpen fognak hálát adni Istennek értünk, és azért a kegyelemért, amit nekünk adott.
|
2. Korintus 1:12
Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
|
2. Korintus
1:12
Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.
|
2. Korintus
1:12
Mert mi azzal dicsekszünk, hogy minden dologban tiszta szívvel, isteni egyszerűséggel és őszinteséggel jártunk el. Nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével végeztük el, ami ránk volt bízva. A saját lelkiismeretünk is bizonyítja, hogy ez így igaz. Különösképpen érvényes ez arra, ahogyan közöttetek viselkedtünk.
|
2. Korintus 1:13
Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
|
2. Korintus
1:13
Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni,
|
2. Korintus
1:13
Mert amit nektek írtunk, abban nincs semmi hátsó szándék. Ezért, ha elolvassátok, meg is érthetitek — és valóban remélem, hogy teljesen meg is fogtok engem és a leveleimet érteni!
|
2. Korintus 1:14
A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
|
2. Korintus
1:14
ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján.
|
2. Korintus
1:14
Hiszen vannak közöttetek, akik már meg is értettek minket, és felismerték, hogy büszkék lehetnek ránk. Hasonlóan ahhoz, ahogyan mi is dicsekedni fogunk veletek az Úr Jézus Napján.
|
2. Korintus 1:15
És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
|
2. Korintus
1:15
Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben.
|
2. Korintus
1:15
Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben. Ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok.
|
2. Korintus 1:16
És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
|
2. Korintus
1:16
Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába.
|
2. Korintus
1:16
Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek. Azután ti segítettetek volna továbbutazni Júdeába.
|
2. Korintus 1:17
Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
|
2. Korintus
1:17
Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is?
|
2. Korintus
1:17
Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Azt hiszitek, hogy meggondolatlanul tettem? Vagy, hogy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagyis azt mondom „igen, igen”, de közben azt gondolom „nem, nem”?
|
2. Korintus 1:18
De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
|
2. Korintus
1:18
Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem".
|
2. Korintus
1:18
Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és amit mond, azt komolyan is gondolja, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”!
|
2. Korintus 1:19
Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.
|
2. Korintus
1:19
Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne.
|
2. Korintus
1:19
Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én bemutattunk, ő sem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „IGEN!”
|
2. Korintus 1:20
Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
|
2. Korintus
1:20
Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.
|
2. Korintus
1:20
Mert valahány ígérete van Istennek, az mind Jézus Krisztus által vált „igen”-né! Ezért a végső „Ámen” is őáltala lesz meg. Ez pedig rajtunk keresztül valósul meg, és Isten dicsőségére fog szolgálni.
|
2. Korintus 1:21
A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;
|
2. Korintus
1:21
Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.
|
2. Korintus
1:21
Mert Isten az, aki megerősít bennünket veletek együtt a Krisztusban. Ő az, aki különleges módon megáldott,
|
2. Korintus 1:22
A ki el is pecsételt minket, és a szellemnek zálogát adta a mi szíveinkbe.
|
2. Korintus
1:22
Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
|
2. Korintus
1:22
és megjelölt bennünket, hogy látható legyen: az övéi vagyunk. Ő adta szívünkbe a Szent Szellemet is, aki maga a biztosíték arra, hogy amit Isten megígért, azt mind meg is fogjuk kapni.
|
2. Korintus 1:23
Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
|
2. Korintus
1:23
Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba.
|
2. Korintus
1:23
Isten a tanúm rá, hogy csak azért nem mentem még vissza hozzátok Korinthusba, hogy nehogy megbántsalak benneteket.
|
2. Korintus 1:24
Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
|
2. Korintus
1:24
Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
|
2. Korintus
1:24
Ez nem azt jelenti, hogy uralkodni akarnánk rajtatok, vagy a hiteteken, amely valóban erős. Ellenkezőleg, munkatársaitok vagyunk, és azon fáradunk, hogy boldogok legyetek.
|
