2. Korintus 2:1
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
|
2. Korintus
2:1
Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.
|
2. Korintus
2:1
Elhatároztam tehát, hogy amikor ismét meglátogatlak benneteket, nem okozok nektek újabb fájdalmat és szomorúságot.
|
2. Korintus 2:2
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?
|
2. Korintus
2:2
Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?
|
2. Korintus
2:2
Mert ha megszomorítlak benneteket, akkor engem ki vidámít meg? De ti fel tudtok engem vidítani — éppen ti, akiket én szomorítottam meg!
|
2. Korintus 2:3
És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
|
2. Korintus
2:3
Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
|
2. Korintus
2:3
Azért is írtam nektek erről, hogy amikor megérkezem, ne kelljen miattatok szomorkodnom. Hiszen éppen azt várnám, hogy ti szerezzetek nekem örömet! Mert meg vagyok győződve róla, hogy az én örömem a ti örömetek is.
|
2. Korintus 2:4
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
|
2. Korintus
2:4
Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.
|
2. Korintus
2:4
Amikor előző levelemet írtam, sokat aggódtam miattatok. Igen, azt a levelet sírva írtam nektek, sok-sok szomorúsággal és fájdalommal. De nem azért, hogy nektek okozzak szomorúságot, hanem azért, hogy megtudjátok, mennyire szeretlek benneteket.
|
2. Korintus 2:5
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
|
2. Korintus
2:5
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket mindnyájatokat is.
|
2. Korintus
2:5
Ha pedig valaki közületek szomorúságot okozott, az nem engem bántott meg, hanem titeket, mindnyájatokat. Ezt túlzás nélkül mondhatom.
|
2. Korintus 2:6
Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
|
2. Korintus
2:6
Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá.
|
2. Korintus
2:6
Így tehát elég ennek az embernek az a büntetés, amit a többiektől kapott.
|
2. Korintus 2:7
Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
|
2. Korintus
2:7
Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.
|
2. Korintus
2:7
Most már inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg! Nehogy túlságosan bánkódjon, és a nagy szomorúság megártson neki!
|
2. Korintus 2:8
Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.
|
2. Korintus
2:8
Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
|
2. Korintus
2:8
Kérlek benneteket, most inkább éreztessétek vele, hogy mégis szeretitek!
|
2. Korintus 2:9
Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?
|
2. Korintus
2:9
Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.
|
2. Korintus
2:9
Ezért írok most, hogy lássam, vajon mindenben engedelmeskedtek-e?
|
2. Korintus 2:10
A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:
|
2. Korintus
2:10
Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.
|
2. Korintus
2:10
Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is. Mert ha volt egyáltalán mit megbocsátanom, akkor is a ti érdeketekben bocsátottam meg, Krisztussal együtt.
|
2. Korintus 2:11
Mert jól ismerjük az ő szándékait.
|
2. Korintus
2:11
Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.
|
2. Korintus
2:11
Igen, feltétlenül szükséges, hogy így bocsássunk meg egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól tudjuk, hogy mik a szándékai.
|
2. Korintus 2:12
Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt szellememnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
|
2. Korintus
2:12
Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem,
|
2. Korintus
2:12
Azért mentem Tróászba, hogy mindenkinek elmondjam a Krisztus örömhírét. Ott az Úr jó lehetőséget adott erre.
|
2. Korintus 2:13
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
|
2. Korintus
2:13
nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.
|
2. Korintus
2:13
Mégsem volt nyugalma a szellememnek, mivel nem találkoztam Titusszal, aki a Krisztusban testvérem. Ezért elbúcsúztam az ottani testvérektől, és továbbmentem Macedóniába.
|
2. Korintus 2:14
Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
|
2. Korintus
2:14
De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.
|
2. Korintus
2:14
Hálás vagyok Istennek, Aki Krisztus uralma alatt mindig diadalmenetében vezet bennünket! Isten az, aki rajtunk keresztül mindenhol érzékelhetővé teszi az emberek számára, hogy ő kicsoda és milyen. Ez a felismerés pedig úgy terjed, mint egy drága parfüm édes illata.
|
2. Korintus 2:15
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
|
2. Korintus
2:15
Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között:
|
2. Korintus
2:15
Mert mi valóban olyanok vagyunk, mint a Krisztustól Istenhez felszálló füstölőszer jó illata. Ezt pedig azok is érzik, akik a megmenekülés felé haladnak, és azok is, akik el fognak veszni.
|
2. Korintus 2:16
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
|
2. Korintus
2:16
ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?
|
2. Korintus
2:16
Az utóbbiak ezt az illatot olyannak érzik, mint a halál bűzös leheletét, amely a halál közelségét jelzi. Akik pedig a megmenekülés felé sietnek, megelevenítő, felüdítő illatnak érzik, amely az életre vezet. De vajon ki alkalmas erre a feladatra?
|
2. Korintus 2:17
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
|
2. Korintus
2:17
Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.
|
2. Korintus
2:17
Mi azonban nem „üzletelünk” Isten üzenetével, és nem arra használjuk, hogy a magunk hasznát keressük vele, mint sokan mások teszik. Nem! Mi Krisztus uralma alatt és Isten jelenlétében tiszta szívből mondjuk az igazságot mindenkinek. Hiszen bennünket maga Isten bízott meg ezzel a feladattal.
|
