Galata 2:1
Azután tizennégy esztendő mulva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.
|
Galata
2:1
Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is.
|
Galata
2:1
Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében újból felmentem Jeruzsálembe, és magammal vittem Tituszt is.
|
Galata 2:2
Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjök adtam az evangyéliomot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.
|
Galata
2:2
Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló.
|
Galata
2:2
Azért indultam el, mert Isten mutatta, hogy így kell tennem. Ez alkalommal külön a vezetőknek mondtam el azt az örömhírt, amit a nem zsidóknak tanítok. Azt akartam elérni, hogy ezek a vezetők megértsék a munkámat, hogy az eddigi és a mostani munkám kárba ne vesszen.
|
Galata 2:3
De még a velem levő Titus sem készszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög vala,
|
Galata
2:3
Még a velem lévő Tituszt, aki görög volt, őt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék,
|
Galata
2:3
És bár a velem levő Titusz görög származású volt, mégsem kényszerítették arra, hogy körülmetélkedjen.
|
Galata 2:4
Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, melylyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek:
|
Galata
2:4
a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket.
|
Galata
2:4
Szükséges volt, hogy beszélgessünk ezekről a kérdésekről, mivel néhány olyan ember furakodott közénk, akik magukat testvéreinknek mutatták. Ezek titokban akarták megismerni azt a szabadságot, amit Krisztus Jézusban kaptunk, hogy szolgává tegyenek bennünket.
|
Galata 2:5
Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága megmaradjon számotokra.
|
Galata
2:5
Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.
|
Galata
2:5
Mi azonban egy pillanatra sem léptünk vissza, és semmiben sem adtunk igazat nekik, hogy az örömhír igazságát megőrizzük számotokra.
|
Galata 2:6
A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét: mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;
|
Galata
2:6
Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak - hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét -, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek.
|
Galata
2:6
A fontos vezetők pedig — hogy azelőtt milyenek voltak, az nem érdekel, hiszen Isten előtt mindenki egyforma — semmiben sem változtatták meg tanításomat.
|
Galata 2:7
Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé;
|
Galata
2:7
Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé.
|
Galata
2:7
Sőt ellenkezőleg, belátták, hogy Isten nekem különleges feladatot adott: azt, hogy a nem zsidó népeknek hirdessem az örömhírt, ugyanúgy, ahogy Péter szolgált a zsidóknak.
|
Galata 2:8
(Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között).
|
Galata
2:8
Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között.
|
Galata
2:8
Mert Isten, akitől az erőt kaptuk, Pétert a körülmetéltek (zsidók) közé küldte apostolnak, de engem is ő küldött apostolnak a körülmetéletlenek (nem zsidók) közé.
|
Galata 2:9
És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:
|
Galata
2:9
És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez.
|
Galata
2:9
Jakab, Kéfás és János, akiket a gyülekezet tekintélyes vezetőinek tartanak, felismerték az Istentől kapott különleges ajándékomat, és annak jeleként, hogy elfogadnak bennünket szolgatársuknak, barátságosan kezet fogtak velem és Barnabással. Abban egyeztünk meg, hogy mi a nem zsidók közé megyünk az örömhírt terjeszteni, ők pedig a zsidók között teszik ugyanezt.
|
Galata 2:10
Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.
|
Galata
2:10
Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.
|
Galata
2:10
Csak arra kértek bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg a szegényekről. Ezt magam is mindig fontosnak tartottam.
|
Galata 2:11
Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt reá.
|
Galata
2:11
Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem.
|
Galata
2:11
Amikor Péter Antiókhiába érkezett, nyíltan szembeszálltam vele, mivel helytelenül viselkedett.
|
Galata 2:12
Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.
|
Galata
2:12
Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől.
|
Galata
2:12
Ez úgy történt, hogy amikor Péter először jött Antiókhiába, együtt evett a nem zsidókkal. De amikor megérkezett az a néhány ember, akiket Jakab küldött, azonnal visszahúzódott, és megszakított a nem zsidókkal minden kapcsolatot. Ugyanis félt azoktól a zsidóktól, akik azt gondolták, hogy minden nem zsidót körül kell metélni.
|
Galata 2:13
És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésök által.
|
Galata
2:13
Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott.
|
Galata
2:13
Péter képmutató viselkedéséhez csatlakoztak a jelenlevő hívő zsidók is. Még Barnabást is rávették a képmutatásra.
|
Galata 2:14
De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
|
Galata
2:14
De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?"
|
Galata
2:14
Mikor tehát láttam, hogy nem az örömhír igazsága szerint viselkednek, mindnyájuk előtt felelősségre vontam Pétert: „Ha te zsidó létedre magad se tartod meg a zsidó szokásokat, akkor miért kényszeríted a nem zsidókat, hogy zsidó módra éljenek?”
|
Galata 2:15
Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,
|
Galata
2:15
Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk,
|
Galata
2:15
Mi ugyan zsidónak születtünk — nem „bűnösnek”, mint a nem zsidók —
|
Galata 2:16
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
|
Galata
2:16
tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.
|
Galata
2:16
mégis jól tudjuk, hogy az ember nem a Törvény szerinti tettei alapján lesz Isten számára elfogadható. Egyedül a Jézus Krisztusban való hit által fogad el bennünket Isten. Mi ugyanis, azért hittünk a Krisztus Jézusban, hogy Isten számára elfogadhatóvá váljunk. Isten el is fogadott bennünket, azért, mert hittünk Krisztusban, nem pedig a Törvény szerinti tettek alapján. Ezek által ugyanis, soha, senki sem válhat Isten számára elfogadhatóvá.
|
Galata 2:17
Ha pedig a Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösnek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen.
|
Galata
2:17
Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem!
|
Galata
2:17
Mi, zsidók azért jöttünk Krisztushoz, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk. És ekkor ismertük fel, hogy mi is bűnösök vagyunk. Talán ez azt jelenti, hogy Krisztus tesz minket bűnössé? Semmi esetre sem!
|
Galata 2:18
Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.
|
Galata
2:18
Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek.
|
Galata
2:18
Valóban helytelen lenne, ha újból azt tanítanám, amit már egyszer elhagytam.
|
Galata 2:19
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
|
Galata
2:19
Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek.
|
Galata
2:19
Többé nem élek már a Törvénynek. Engem ugyanis maga a Törvény ölt meg. Így azután a Törvény számára halott vagyok, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt ugyanis engem is keresztre feszítettek, és meghaltam.
|
Galata 2:20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
|
Galata
2:20
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
|
Galata
2:20
Ezért többé ez már nem is az én életem, hanem Krisztusé, aki bennem él. Ezt az életet ugyanis, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát adta értem.
|
Galata 2:21
Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
|
Galata
2:21
Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.
|
Galata
2:21
Ezt az ajándékot nem utasíthatom vissza, mert számomra nagyon fontos. Miért? Mert ha a Törvény megtartása tenne elfogadhatóvá Isten előtt, akkor Krisztus halála értelmetlen lenne.
|
