|
PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ
|
2. Korintus 1:1
Pál, Jézus Krisztusnak apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
|
2. Korintus
1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:
|
2. Korintus
1:1
Paul, an Apostle of Jesus Christ by the purpose of God, and Timothy the brother, to the church of God which is in Corinth, with all the saints who are in all Achaia:
|
2. Korintus 1:2
Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
|
2. Korintus
1:2
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
|
2. Korintus
1:2
Grace to you and peace from God our Father and the Lord Jesus Christ.
|
2. Korintus 1:3
Áldott az Isten és a mi urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
|
2. Korintus
1:3
Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
|
2. Korintus
1:3
Praise be to the God and Father of our Lord Jesus Christ, the Father of mercies and the God of all comfort;
|
2. Korintus 1:4
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
|
2. Korintus
1:4
aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
|
2. Korintus
1:4
Who gives us comfort in all our troubles, so that we may be able to give comfort to others who are in trouble, through the comfort with which we ourselves are comforted by God.
|
2. Korintus 1:5
Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
|
2. Korintus
1:5
Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.
|
2. Korintus
1:5
For as we undergo more of the pain which Christ underwent, so through Christ does our comfort become greater.
|
2. Korintus 1:6
De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
|
2. Korintus
1:6
Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.
|
2. Korintus
1:6
But if we are troubled, it is for your comfort and salvation; or if we are comforted, it is for your comfort, which takes effect through your quiet undergoing of the same troubles which we undergo:
|
2. Korintus 1:7
Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
|
2. Korintus
1:7
A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
|
2. Korintus
1:7
And our hope for you is certain; in the knowledge that as you take part in the troubles, so you will take part in the comfort.
|
2. Korintus 1:8
Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
|
2. Korintus
1:8
Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.
|
2. Korintus
1:8
For it is our desire that you may not be without knowledge of our trouble which came on us in Asia, that the weight of it was very great, more than our power, so that it seemed that we had no hope even of life:
|
2. Korintus 1:9
Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:
|
2. Korintus
1:9
Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;
|
2. Korintus
1:9
Yes, we ourselves have had the answer of death in ourselves, so that our hope might not be in ourselves, but in God who is able to give life to the dead:
|
2. Korintus 1:10
A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
|
2. Korintus
1:10
aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
|
2. Korintus
1:10
Who gave us salvation from so great a death: on whom we have put our hope that he will still go on to give us salvation;
|
2. Korintus 1:11
Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
|
2. Korintus
1:11
mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
|
2. Korintus
1:11
You at the same time helping together by your prayer for us; so that for what has been given to us through a number of persons, praise may go up to God for us from all of them.
|
2. Korintus 1:12
Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
|
2. Korintus
1:12
Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.
|
2. Korintus
1:12
For our glory is in this, in the knowledge which we have that our way of life in the world, and most of all in relation to you, has been holy and true in the eyes of God; not in the wisdom of the flesh, but in the grace of God.
|
2. Korintus 1:13
Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
|
2. Korintus
1:13
Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni,
|
2. Korintus
1:13
For in our letters we say no other things to you, but those which you are reading, and to which you give agreement, and, it is my hope, will go on doing so to the end:
|
2. Korintus 1:14
A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
|
2. Korintus
1:14
ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján.
|
2. Korintus
1:14
Even as you have been ready, in part, to say that we are your glory, in the same way that you are ours, in the day of the Lord Jesus.
|
2. Korintus 1:15
És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
|
2. Korintus
1:15
Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben.
|
2. Korintus
1:15
And being certain of this, it was my purpose to come to you before, so that you might have a second grace;
|
2. Korintus 1:16
És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
|
2. Korintus
1:16
Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába.
|
2. Korintus
1:16
And by way of Corinth to go into Macedonia, and from there to come back again to you, so that you might send me on my way to Judaea.
|
2. Korintus 1:17
Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
|
2. Korintus
1:17
Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is?
|
2. Korintus
1:17
If then I had such a purpose, did I seem to be changing suddenly? or am I guided in my purposes by the flesh, saying, Yes, today, and, No, tomorrow?
|
2. Korintus 1:18
De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
|
2. Korintus
1:18
Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem".
|
2. Korintus
1:18
As God is true, our word to you is not Yes and No.
|
2. Korintus 1:19
Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.
|
2. Korintus
1:19
Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne.
|
2. Korintus
1:19
For the Son of God, Jesus Christ, whom we were preaching among you, even I and Silvanus and Timothy, was not Yes and No, but in him is Yes.
|
2. Korintus 1:20
Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
|
2. Korintus
1:20
Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.
|
2. Korintus
1:20
For he is the Yes to all the undertakings of God: and by him all the words of God are made certain and put into effect, to the glory of God through us.
|
2. Korintus 1:21
A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;
|
2. Korintus
1:21
Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.
|
2. Korintus
1:21
Now he who makes our faith strong together with you, in Christ, and has given us of his grace, is God;
|
2. Korintus 1:22
A ki el is pecsételt minket, és a szellemnek zálogát adta a mi szíveinkbe.
|
2. Korintus
1:22
Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
|
2. Korintus
1:22
And it is he who has put his stamp on us, even the Spirit, as the sign in our hearts of the coming glory.
|
2. Korintus 1:23
Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
|
2. Korintus
1:23
Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba.
|
2. Korintus
1:23
But God is my witness that it was in pity for you that I did not come to Corinth at that time.
|
2. Korintus 1:24
Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
|
2. Korintus
1:24
Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
|
2. Korintus
1:24
Not that we have authority over your faith, but we are helpers of your joy: for it is faith which is your support.
|
