Lukács 2:1
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
|
Lukács
2:1
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
|
Lukács
2:1
Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy számoljanak össze minden embert, aki a Római Birodalom területén lakott.
|
Lukács 2:2
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
|
Lukács
2:2
Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
|
Lukács
2:2
Ez volt az első népszámlálás. Ebben az időben Szíriában Cirenius volt a helytartó.
|
Lukács 2:3
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
|
Lukács
2:3
Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
|
Lukács
2:3
Mindenki elment tehát a saját szülővárosába feliratkozni.
|
Lukács 2:4
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
|
Lukács
2:4
Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
|
Lukács
2:4
József is elindult a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveztek. József Dávid családjából és nemzetségéből származott.
|
Lukács 2:5
Hogy beirattassék Máriával, a ki nékijegyeztetett feleségül és várandós vala.
|
Lukács
2:5
hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
|
Lukács
2:5
Vele volt Mária, a jegyese is, aki akkor gyermeket várt.
|
Lukács 2:6
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
|
Lukács
2:6
És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
|
Lukács
2:6
Amíg azonban Betlehemben voltak, eljött Mária szülésének ideje. Megszülte első kisfiát.
|
Lukács 2:7
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogynem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
|
Lukács
2:7
és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
|
Lukács
2:7
A gyermeket bepólyálta és a jászolba fektette, mert a fogadóban nem volt hely számukra. Néhány pásztor hall Jézusról
|
Lukács 2:8
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
|
Lukács
2:8
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
|
Lukács
2:8
Azon az éjszakán a környékbeli legelőkön pásztorok voltak a szabad ég alatt és a nyájukat őrizték.
|
Lukács 2:9
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
|
Lukács
2:9
És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
|
Lukács
2:9
Egyszer csak megjelent nekik az Úr angyala, és Isten dicsősége ragyogta körül őket.
|
Lukács 2:10
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
|
Lukács
2:10
Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
|
Lukács
2:10
A pásztorok megrémültek, de az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam, ami minden embernek örömöt szerez majd!
|
Lukács 2:11
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
|
Lukács
2:11
Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
|
Lukács
2:11
Ma megszületett nektek a Szabadító Dávid városában, aki az Úr Krisztus.
|
Lukács 2:12
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
|
Lukács
2:12
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
|
Lukács
2:12
A jel pedig, amelyről felismeritek, ez lesz: egy kisgyermeket találtok majd, aki egy jászolban fekszik bepólyálva.”
|
Lukács 2:13
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
|
Lukács
2:13
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
|
Lukács
2:13
Hirtelen hatalmas angyali sereg jelent meg az angyal mellett, akik így dicsőítették Istent:
|
Lukács 2:14
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
|
Lukács
2:14
"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
|
Lukács
2:14
„Dicsőség a mennyben az Istennek, és a földön legyen békesség azoknak, akik úgy élnek, ahogy Istennek tetszik!”
|
Lukács 2:15
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
|
Lukács
2:15
Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
|
Lukács
2:15
Miután az angyalok elmentek, hogy visszatérjenek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe! Nézzük meg mindazt, amit az Úr mondott nekünk!”
|
Lukács 2:16
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
|
Lukács
2:16
Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
|
Lukács
2:16
S ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
|
Lukács 2:17
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
|
Lukács
2:17
Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,
|
Lukács
2:17
Miután meglátták őt, mindenkinek elmondták azt, amit erről a gyermekről hallottak.
|
Lukács 2:18
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
|
Lukács
2:18
és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
|
Lukács
2:18
Mindenki, aki hallotta, csodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak.
|
Lukács 2:19
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
|
Lukács
2:19
Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
|
Lukács
2:19
Mária azonban megőrizte a szívében mindezeket, és sokat gondolkodott azon, ami történt.
|
Lukács 2:20
A pásztorok pedig visszatérének dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak,a mint nékik megmondatott.
|
Lukács
2:20
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
|
Lukács
2:20
A pásztorok eközben hazatértek. Köszönetet mondtak Istennek és dicsérték Őt mindazért, amit láttak és hallottak. Minden pontosan úgy történt, ahogyan az angyal előre elmondta nekik.
|
Lukács 2:21
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
|
Lukács
2:21
Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
|
Lukács
2:21
Amikor a gyermek nyolcnapos lett, eljött körülmetélésének ideje. A Jézus nevet adták neki, ahogyan ezt az angyal mondta, mielőtt még a gyermek elkezdett volna növekedni Máriában.
|
Lukács 2:22
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
|
Lukács
2:22
Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
|
Lukács
2:22
Amikor Mózes törvénye szerint elérkezett a megtisztulás ideje, elvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy ott az Úrnak bemutassák.
|
Lukács 2:23
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
|
Lukács
2:23
amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"
|
Lukács
2:23
A törvényben ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni.”
|
Lukács 2:24
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
|
Lukács
2:24
és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."
|
Lukács
2:24
Elmentek tehát, hogy az Úr törvénye szerint áldozatként bemutassanak egy pár gerlicét és két galambfiókát. Simeon meglátja Jézust
|
Lukács 2:25
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentszellem vala ő rajta.
|
Lukács
2:25
Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
|
Lukács
2:25
Jeruzsálemben élt egy Simeon nevű ember. Igaz, istenfélő ember volt. Izráel szabadítását várta, és a Szent Szellem volt vele.
|
Lukács 2:26
És kijelentetett néki a Szentszellem által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
|
Lukács
2:26
Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
|
Lukács
2:26
A Szent Szellem megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Krisztust, akit az Úr küld.
|
Lukács 2:27
És ő a Szellem indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
|
Lukács
2:27
A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
|
Lukács
2:27
Simeont a Szent Szellem a Templomba vezette. Amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a törvény előír,
|
Lukács 2:28
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
|
Lukács
2:28
akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
|
Lukács
2:28
Simeon a karjába vette Jézus. Dicsérte Istent, és ezt mondta:
|
Lukács 2:29
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
|
Lukács
2:29
"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
|
Lukács
2:29
„Uram, most engedd el a Te szolgádat békében, ahogyan megígérted,
|
Lukács 2:30
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
|
Lukács
2:30
mert meglátták szemeim üdvösségedet,
|
Lukács
2:30
mert szemeim meglátták a te szabadításodat,
|
Lukács 2:31
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
|
Lukács
2:31
amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
|
Lukács
2:31
amit minden ember számára készítettél.
|
Lukács 2:32
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
|
Lukács
2:32
hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
|
Lukács
2:32
Útmutató világosság ő a nem zsidó népek számára, és dicsőség néped, Izráel számára!”
|
Lukács 2:33
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
|
Lukács
2:33
Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,
|
Lukács
2:33
Jézus apja és anyja csodálkozott azon, amit Simeon mondott róla.
|
Lukács 2:34
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül,a kinek sokan ellene mondanak;
|
Lukács
2:34
Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,
|
Lukács
2:34
Ezután Simeon megáldotta őket. Így szólt Jézus anyjához, Máriához: „Ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráel fiai közül sokan elbukjanak vagy felemelkedjenek általa. Arra van rendelve, hogy jel legyen, amit az emberek nem fogadnak el.
|
Lukács 2:35
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
|
Lukács
2:35
- a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."
|
Lukács
2:35
Mindez azért lesz így, hogy sok szív gondolata ismertté legyen. És azok a dolgok, amelyek történni fognak, fájdalmasak lesznek számodra — mintha egy kard szúrná át a szívedet.” Anna meglátja Jézust
|
Lukács 2:36
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
|
Lukács
2:36
Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
|
Lukács
2:36
Volt a Templomban egy Anna nevű prófétanő is. Fánuel leánya volt, az Áser törzsébe tartozott. Nagyon idős volt, nyolcvannégy éves. Hét év házasság után maradt özvegyen.
|
Lukács 2:37
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
|
Lukács
2:37
és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
|
Lukács
2:37
Soha nem ment el a Templomból, hanem böjttel és imával szolgálta Istent éjjel-nappal.
|
Lukács 2:38
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
|
Lukács
2:38
Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
|
Lukács
2:38
Anna is odalépett hozzájuk. Hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem szabadulását várták.
|
Lukács 2:39
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
|
Lukács
2:39
Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe.
|
Lukács
2:39
Amikor mindent megtettek, amit az Úr törvénye kívánt, visszatértek lakóhelyükre, a galileai Názáretbe.
|
Lukács 2:40
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék szellemben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
|
Lukács
2:40
A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
|
Lukács
2:40
A gyermek pedig növekedett és erősödött. Egyre bölcsebb lett, és Isten áldása volt rajta.
|
Lukács 2:41
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
|
Lukács
2:41
Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
|
Lukács
2:41
Jézus szülei minden évben elmentek Jeruzsálembe a Pászka ünnepére.
|
Lukács 2:42
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
|
Lukács
2:42
Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
|
Lukács
2:42
Amikor Jézus tizenkét éves volt, szokásuk szerint ismét felmentek az ünnepre.
|
Lukács 2:43
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
|
Lukács
2:43
Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
|
Lukács
2:43
Amikor az ünnepnek vége volt, a szülők hazaindultak, Jézus viszont Jeruzsálemben maradt.
|
Lukács 2:44
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
|
Lukács
2:44
Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
|
Lukács
2:44
Szülei azonban nem tudtak erről. Azt gondolták, hogy a gyermek útitársaikkal van, és hazafelé megy. Már egy napja úton voltak, amikor keresni kezdték őt rokonaik és barátaik között.
|
Lukács 2:45
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
|
Lukács
2:45
De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
|
Lukács
2:45
Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább.
|
Lukács 2:46
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
|
Lukács
2:46
Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
|
Lukács
2:46
Három nap múlva találták meg a Templomban. A tanítók között ült, hallgatta és kérdezgette őket.
|
Lukács 2:47
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
|
Lukács
2:47
és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
|
Lukács
2:47
Mindenki, aki hallotta őt, elcsodálkozott azon, hogy milyen értelmes, és a kérdésekre adott válaszain.
|
Lukács 2:48
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
|
Lukács
2:48
Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."
|
Lukács
2:48
Amikor a szülei meglátták őt, megdöbbentek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagyon aggódtunk érted, és kerestünk téged!”
|
Lukács 2:49
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én atyámnak dolgai?
|
Lukács
2:49
Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
|
Lukács
2:49
Mire ő így válaszolt: „Miért kellett engem keresnetek? Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?”
|
Lukács 2:50
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
|
Lukács
2:50
Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
|
Lukács
2:50
Szülei nem értették meg a válaszát.
|
Lukács 2:51
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
|
Lukács
2:51
Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
|
Lukács
2:51
Ezután Jézus visszatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett szüleinek. Mária megőrizte mindezeket a dolgokat a szívében.
|
Lukács 2:52
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
|
Lukács
2:52
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
|
Lukács
2:52
Jézus pedig egyre bölcsebb és erősebb lett, és növekedett az emberek és Isten előtti kedvességben.
|
