Márk 12:1
Ezután Jézus történetek segítségével kezdte tanítani őket: „Egy férfi szőlőt ültetett. Kerítést épített köré, borprést ásott, és tornyot is épített. Utána bérbe adta a kertet néhány szőlőmunkásnak, majd elutazott.
|
Márk
12:1
Majd példázatokban kezdett szólni: „Egy ember sz?l?t ültetett, körülkerítette, sajtót vésett le benne, tornyot is épített, majd kiadta sz?l?m?veseknek. Aztán külföldre utazott.
|
Márk
12:1
Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.
|
Márk 12:2
Amikor eljött az ideje, elküldte egyik szolgáját a szőlőmunkásokhoz, hogy adják át a neki járó részt a szőlőskert terméséből.
|
Márk
12:2
A maga idejében egy rabszolgát küldött a sz?l?m?vesekhez, hogy kapjon a sz?l?m?vesekt?l a sz?l? terméséb?l.
|
Márk
12:2
Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből.
|
Márk 12:3
Ők azonban megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték vissza.
|
Márk
12:3
Ám azok megfogták, megverték, és üresen bocsátották el.
|
Márk
12:3
De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel.
|
Márk 12:4
Ezután egy másik szolgáját küldte el hozzájuk. Őt fejbeverték,
|
Márk
12:4
Ekkor újra elküldött hozzájuk egy másik rabszolgát, azt is megsebesítették a fején és meggyalázták.
|
Márk
12:4
Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták.
|
Márk 12:5
és tiszteletlenül bántak vele. Ekkor egy harmadik szolgát küldött. Őt megölték a szőlőmunkások. Ezután még sok mást is küldött. Közülük néhányat megvertek, másokat pedig megöltek.
|
Márk
12:5
Mást küldött, megölték, sok mást is, azokat részben megverték, részben megölték.
|
Márk
12:5
Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.
|
Márk 12:6
Most már csak egyet tudott elküldeni: saját szeretett fiát. Végül őt is elküldte hozzájuk. Így gondolkodott: »A fiamat biztosan tisztelni fogják!«
|
Márk
12:6
De volt még valakije: egy szeretett fia. Utolsónak azt küldte hozzájuk. Úgy gondolta: talán csak megszégyenülnek a fiammal szemben.
|
Márk
12:6
Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni.
|
Márk 12:7
A szőlőmunkások azonban ezt mondták egymásnak: »Ő az örökös. Gyertek, öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség!«
|
Márk
12:7
De azok a földm?vesek így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek öljük meg és mienk lesz az örökrésze!
|
Márk
12:7
A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség!
|
Márk 12:8
Azzal megfogták, megölték, majd kidobták a holttestét a szőlőskerten kívülre.
|
Márk
12:8
Ekkor megfogták, megölték és kivetették a sz?l?b?l!
|
Márk
12:8
Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.
|
Márk 12:9
Mit tesz majd ekkor a szőlősgazda? Eljön, megöli a munkásokat, a szőlőt pedig másnak adja ki.
|
Márk
12:9
Vajon mit fog a sz?l? ura tenni? Megjön, elpusztítja a munkásokat, és a sz?l?t másoknak adja oda.
|
Márk
12:9
Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.
|
Márk 12:10
Vagy talán nem olvastátok, hogy mit mond az Írás? »Az a kő, amit az építők megvetettek, lett a sarokkő.
|
Márk
12:10
Hát nem olvastátok ezt az írást: Az a k?, melyet az épít?k a próbán elvetettek, lett a szegletk??
|
Márk
12:10
Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő;
|
Márk 12:11
Ez az Úr munkája, és csodálatos dolog látni ezt!«” Zsolt 118:22-23
|
Márk
12:11
Az Úrtól indult ez ki. Szemünk el?tt mégis csodálatos!”
|
Márk
12:11
az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?"
|
Márk 12:12
A nép vezetői el akarták fogni Jézust, de féltek a nép haragjától. Jól tudták ugyanis, hogy ezt a történetet róluk mondta. Így tehát otthagyták őt, és elmentek.
|
Márk
12:12
Ezután igyekeztek elfogni ?t, de féltek a tömegt?l. Észrevették ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Azzal otthagyták Jézust és elmentek.
|
Márk
12:12
Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.
|
Márk 12:13
Odaküldtek hozzá néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Azt akarták, hogy ezek az emberek kérdéseikkel csapdába csalják Jézust, hogy így valami rosszat mondjon.
|
Márk
12:13
A farizeusok és Heródes-pártiak közül hozzáküldtek egyeseket, hogy valamelyik szaván megfogják ?t.
|
Márk
12:13
Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe.
|
Márk 12:14
Ezek a férfiak így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Neked minden ember egyforma, és az igazságot tanítod Isten útjáról. Helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”
|
Márk
12:14
Elmentek és így szóltak hozzá: „Tanító, tudjuk, hogy igaz vagy és nem tör?dsz senkivel sem, mert nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját a valóság alapján tanítod! Szabad-e a császárnak adót fizetni? Megfizessük-e, vagy ne fizessük?”
|
Márk
12:14
Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?"
|
Márk 12:15
Jézus azonban látta, hogy mi van a szívükben valójában. Így válaszolt nekik: „Miért akartok próbára tenni engem? Hozzatok ide egy ezüstpénzt, hadd nézzem meg!”
|
Márk
12:15
? azonban átlátta képmutatásukat és így felelt nekik: „Miért kísértetek? Hozzatok ide nekem egy dénárt, hadd lássam!”
|
Márk
12:15
Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem."
|
Márk 12:16
Hoztak egyet, ő pedig így szólt: „Kinek a képe és írása ez?” Azok így válaszoltak: „A császáré.”
|
Márk
12:16
Hoztak, mire megkérdezte t?lük: „Kinek a képe és felirata ez?” „A császáré” – felelték neki.
|
Márk
12:16
Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Ők pedig így feleltek: "A császáré."
|
Márk 12:17
Akkor Jézus azt mondta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami Istené!” Nagyon megdöbbentek a válaszán.
|
Márk
12:17
Mire Jézus így szólt hozzájuk: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené.” Elcsodálkoztak rajta.
|
Márk
12:17
Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És igen elcsodálkoztak rajta.
|
Márk 12:18
Ezután néhány szadduceus jött hozzá (ők nem hisznek a feltámadásban). Megkérdezték őt:
|
Márk
12:18
Aztán szadduceusok jöttek hozzá, kik azt beszélik, hogy nincs feltámadás. ?k is kérdést intéztek hozzá.
|
Márk
12:18
Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
|
Márk 12:19
„Tanító, Mózes azt parancsolta nekünk, hogy amikor egy férj meghal, és a felesége ott marad gyermekek nélkül, a meghalt férfi testvére vegye feleségül az asszonyt, hogy gyermeket adjon testvérének.
|
Márk
12:19
„Tanító! – szóltak – Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek úgy hal meg a testvére, hogy feleséget hagy hátra, de nem hagy gyermeket, vegye el a testvére az asszonyt és támasszon magot a testvérnek.
|
Márk
12:19
"Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
|
Márk 12:20
Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de meghalt gyermekek nélkül.
|
Márk
12:20
Hét testvér volt és az els? feleséget vett, de meghalt és nem hagyott magot.
|
Márk
12:20
Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot.
|
Márk 12:21
A második feleségül vette az asszonyt, de ő is gyermek nélkül halt meg. A harmadik testvérrel ugyanez történt.
|
Márk
12:21
Elvette a n?t a második és meghalt úgy, hogy nem hagyott magot. A harmadik hasonlóképpen.
|
Márk
12:21
A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is,
|
Márk 12:22
A hét testvér közül egyiknek sem maradt utódja. Végül az asszony is meghalt.
|
Márk
12:22
Úgy tett mind a hét és nem hagytak magot. Mindegyik közül utolsónak az asszony is meghalt.
|
Márk
12:22
és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
|
Márk 12:23
A feltámadáskor, amikor feltámadnak, kinek a felesége lesz ez az asszony? Hisz mind a hét férfinak a felesége volt!”
|
Márk
12:23
A feltámadáskor, mikor majd felkelnek a sírból, közülük kié lesz az asszony? Hiszen heten bírták feleségül.”
|
Márk
12:23
A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt."
|
Márk 12:24
Jézus így válaszolt nekik: „Azért tévedtek ilyen nagyot, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát.
|
Márk
12:24
Jézus ezt felelte nekik: „Nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
|
Márk
12:24
Jézus ezt mondta nekik: "Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
|
Márk 12:25
Hiszen a feltámadás után az emberek nem nősülnek és nem mennek férjhez. Olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
|
Márk
12:25
Mikor ugyanis a halottak közül feltámadnak, sem feleséget nem vesznek, sem n?ül nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a mennyekben az angyalok.
|
Márk
12:25
Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben.
|
Márk 12:26
De — ha már a halottak feltámadásáról beszélünk —, nem olvastátok Mózes könyvében az égő bokorról szóló leírást? Ott így szólt Isten Mózeshez: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«.
|
Márk
12:26
A halottakat illet?en pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, hogy a csipkebokornál mit szólt az Isten: Én vagyok Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene?
|
Márk
12:26
Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene?
|
Márk 12:27
Isten azonban nem a halottak Istene, hanem az élőké. Valóban nagy tévedésben vagytok.”
|
Márk
12:27
Nem halottak Istene az Isten, hanem él?ké! Nagyon eltévedtetek!”
|
Márk
12:27
Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek."
|
Márk 12:28
Volt ott egy törvénytanító is, aki végighallgatta a beszélgetésüket. Mivel látta, hogy Jézus jól válaszolt nekik, megkérdezte: „Melyik parancsolat a legfontosabb?”
|
Márk
12:28
Az egyik írástudó, miután hallotta vitájukat, hozzáment és látva, hogy helyesen felelt meg nekik, megkérdezte t?le: „Mindegyik közül melyik parancsolat az els??”
|
Márk
12:28
Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?"
|
Márk 12:29
Jézus így felelt neki: „A legfontosabb parancsolat ez: »Halld meg, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!«
|
Márk
12:29
„Az els? ez: – felelte Jézus – Halljad Izráel, az Úr a mi Istenünk egy Úr!
|
Márk
12:29
Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr,
|
Márk 12:30
és az, hogy: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és minden erőddel!«
|
Márk
12:30
Szeresd hát az Urat, Istenedet egész szívedb?l, egész lelkedb?l, egész gondolkodásodból és minden egész er?db?l!
|
Márk
12:30
és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.
|
Márk 12:31
A második legfontosabb parancsolat ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
|
Márk
12:31
A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Más ezeknél nagyobb parancsolat nincsen!”
|
Márk
12:31
A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat."
|
Márk 12:32
A törvénytanító így válaszolt: „Jól mondtad, Tanító, hogy Isten az egyetlen Úr. Valóban nincs más rajta kívül.
|
Márk
12:32
„Helyesen van Tanító – válaszolt neki az írástudó –, a valóságnak megfelel?en mondtad, hogy egy az Isten és nincs több rajta kívül.
|
Márk
12:32
Az írástudó ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más;
|
Márk 12:33
És minden felajánlásnál és áldozatnál fontosabb az, hogy az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel szeressük, és az is, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat.”
|
Márk
12:33
Továbbá, hogy egész szívb?l, teljes belátásból és egész er?db?l szeretni ?t és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen ég? és véres áldozatnál.”
|
Márk
12:33
és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál."
|
Márk 12:34
Jézus látta, hogy milyen bölcsen válaszolt a törvénytanító, és így szólt hozzá: „Nem vagy messze az Isten királyságától.” Ezután azonban senki sem mert több kérdést feltenni Jézusnak.
|
Márk
12:34
Jézus mikor észrevette, hogy értelmesen felelt, így szólt hozzá: „Nem messze vagy az Isten Királyságától.” Többé azután senki sem merte ?t megkérdezni.
|
Márk
12:34
Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától." És többé senki sem merte őt megkérdezni.
|
Márk 12:35
Amikor Jézus a Templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan mondhatják a törvénytanítók, hogy a Krisztus Dávid fia?
|
Márk
12:35
Amikor Jézus a templomban tanított, el?hozta ezt a kérdést: „Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak a Fia?
|
Márk
12:35
Amikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid Fia?
|
Márk 12:36
Hiszen maga Dávid mondta a Szent Szellem által, hogy: »Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb oldalamra, amíg minden ellenségedet hatalmad alá vetem!« Zsolt 110:1
|
Márk
12:36
Maga Dávid a Szent Szellem által ezt mondta: Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj le jobbom fel?l, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem!
|
Márk
12:36
Maga Dávid mondta ezt a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.
|
Márk 12:37
Ha tehát Dávid Urának nevezi Krisztust, akkor hogyan lehet Krisztus Dávid fia?” A nagy tömeg örömmel hallgatta Jézust.
|
Márk
12:37
Maga Dávid mondja ?t Urának. Honnan fia hát neki?”
|
Márk
12:37
Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia?" A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.
|
Márk 12:38
Jézus így tanított: „Vigyázzatok a törvénytanítókkal! Hosszú köntösben szeretnek járni, és szeretik, ha tisztelettel köszöntik őket a piacokon.
|
Márk
12:38
A nagy tömegnek öröm volt hallgatnia ?t. Tanítás közben így szólt egyszer: „?rizkedjetek az írástudóktól, kiknek az a kívánságuk, hogy palástban járhassanak, és a piacokon köszöntsék ?ket,
|
Márk
12:38
Tanítás közben így szólt Jézus: "Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken,
|
Márk 12:39
Szeretnek a főhelyekre ülni a zsinagógákban, és a legjobb helyeket elfoglalni a vacsorákon.
|
Márk
12:39
a zsinagógában el?l üljenek, a lakomákon az els? helyeket szeretik.
|
Márk
12:39
szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon;
|
Márk 12:40
Elveszik az özvegyasszonyok vagyonát, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek az emberek súlyosabb büntetést kapnak majd.”
|
Márk
12:40
Az özvegyek házát ?k eszik föl, bár színb?l hosszan imádkoznak. Ezeknek b?ségesebben jár ki majd az ítélet!”
|
Márk
12:40
felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."
|
Márk 12:41
Jézus a templompersellyel szemben ült. Figyelte, hogyan dobják be az emberek az aprópénzt a perselybe. Sok gazdag ember nagy összeget dobott be.
|
Márk
12:41
Aztán leült a persely ellenében és figyelte, hogy a tömeg hogyan dobja pénzét a perselybe. Sok gazdag sokat vetett.
|
Márk
12:41
Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele,
|
Márk 12:42
Majd jött egy szegény özvegyasszony is. Ő két rézpénzt dobott bele, ami nagyon keveset ért.
|
Márk
12:42
Majd jött egy szegény özvegy és két fillért dobott, azaz egy negyed pénzt.
|
Márk
12:42
egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt.
|
Márk 12:43
Jézus magához hívta a tanítványait. Így szólt hozzájuk: „Igazán mondom, hogy ez az özvegyasszony többet tett a perselybe, mint bárki más.
|
Márk
12:43
Magához szólította tanítványait és így szólt hozzájuk: „Bizony azt mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindazoknál többet vetett, akik a perselybe dobtak.
|
Márk
12:43
Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.
|
Márk 12:44
Mert a többiek mind a feleslegükből adtak. Ő azonban szegénységéből mindent odaadott, amije csak volt, az egész vagyonát.”
|
Márk
12:44
Mert mindenki a feleslegéb?l vetett, de ez a maga sz?kösségéb?l mindenét bedobta, amije volt, még a betev? falatját is.”
|
Márk
12:44
Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."
|
