Leírás
Leírás
„Nem Corrie-val találkoztam e lapokon, hanem Corrie Krisztusával.”– Norman Grubb, az első kiadás előszavából
Corrie ten Boom túlélte a náci koncentrációs tábort, és Krisztus nemzetközi hírű bizonyságtevője lett. Megpróbáltatásainak történetét A menedék és a Börtönlevelek című kötetekben olvashattuk.
Ebben a könyvében azokból a csodálatos találkozásokból mesél el néhányat, melyek utazó szolgálatának első évei során, táborokban és börtönökben, egyetemisták és színészek, kifinomult és írástudatlan emberek között estek meg vele. Mindegyik egy-egy hiteles bizonyság, mely ma is elevenen szól, és Isten üzenetét hordozza.
Előszó
„Tanúim lesztek – mondta Jézus a tanítványainak –, a föld végső határáig” (ApCsel. 1:8). Corrie ten Boom ezek közül való. Miután a koncentrációs táborban rátalált arra a győzelemre, mely legyőzi a világot, nem tudja titokban tartani. A világ minden részén ismerik bizonyságtevőként, Krisztus dalnokaként. Ezeken az oldalakon az átélt élmények elevenségével mesél csodálatos találkozásairól táborokban és börtönökben, egyetemistákkal és színészekkel, kifinomult és írástudatlan emberekkel. Úgy teszem most le ezt a kéziratot az asztalomra, hogy azt mondom, amit az a két tanítvány régen: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lukács 24:32) Mert nem Corrie-val találkoztam e lapokon, hanem Corrie Krisztusával. Újból és újból áldást nyertem, amikor az Isten bölcsessége iránti gyermeki bizalmáról ír, amikor az Úr válaszolt az ő hitére, és bölcs, lelkeket megnyerő módszereiből, melyekkel oly sokaknak tudta Jézust bemutatni. Bárcsak sokan azok közül, akik e fejezeteket olvassák, a hit egyszerűségével látnák meg őt újra, mint aki mindenre elegendő a számunkra, és gerjedne szívük bátrabb hitre, mint ahogy az enyém is!
Norman Grubb
Részlet a könyvből
Az emberi szívek meglepően hasonlóak. Ahogy emberekkel beszélgetek Amerikában, Angliában, Svájcban, Németországban és Hollandiában, gyakran találom meg ugyanazt a szükséget, ugyanazt a tudatlanságot arról, hogy kik lehetünk Jézus Krisztusban, ha elfogadjuk a Bibliát Isten Igéjeként, egyszerű, gyermeki módon. Olyan Igeként, mely azt tanítja nekünk, hogy Isten bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél, s hogy Isten szeretete minden értelmet meghalad.
Amikor a Bibliát olvassuk, sosem szabad azt az emberi bölcsesség kalauzaként vagy saját okoskodásunk mércéjeként használnunk.
Egyszer olyan hajón utaztam, melyet radar segítségével irányítottak. Oly sűrű volt a köd, hogy még a vizet sem láttuk magunk körül. A radar képernyője azonban egy fénysávot mutatott, mely jelezte egy másik hajó jelenlétét messze előttünk. A radar áthatolt a ködön és kiemelte a képét. Ugyanilyen a hit is, radar, mely látja a valóságot a felhőkön keresztül.
Krisztus győzelmének valóságát egyedül hit által lehet látni, ami a mi radarunk. A hitünk érzékeli azt, ami tényleges és valóságos; az érzékszerveink csak azt veszik észre, ami a három dimenzióra korlátozódik, s ami felfogható az értelmünkkel. A hit többet lát.
Nem vagyok tudós, de ami keveset tudok, nagyrészt úgy tanultam meg, hogy a halállal néztem szembe a ravensbrücki krematórium előtt. Ezért használ néha Isten arra, hogy segítsek azoknak, akik sokkal többet tudnak, mint én.