|
PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ
|
2. Timóteus 1:1
Pál, Jézus Krisztusnak apostola, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint,
|
2. Timóteus
1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint,
|
2. Timóteus
1:1
Üdvözlet Páltól, Jézus Krisztus apostolától. Isten akarta, hogy apostol legyek, és nyilvánosan kihirdessem mindenkinek azt az életet, amelyet Isten megígért, és amely Jézus Krisztusban található.
|
2. Timóteus 1:2
Timótheusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
|
2. Timóteus
1:2
Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
|
2. Timóteus
1:2
Timóteusnak, szeretett fiamnak szól ez a levél. Az Atya-Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon neked kegyelmet, irgalmat és békességet.
|
2. Timóteus 1:3
Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal,
|
2. Timóteus
1:3
Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben,
|
2. Timóteus
1:3
Amikor imádkozom, éjjel és nappal, mindig érted is könyörgök, és hálát adok Istennek. Akárcsak őseim, én is tiszta lelkiismerettel szolgálom Istent.
|
2. Timóteus 1:4
Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be;
|
2. Timóteus
1:4
és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el.
|
2. Timóteus
1:4
Eszembe jut, hogyan sírtál, és már nagyon szeretnék újra találkozni veled! Hogy fogunk örülni, ha megint láthatjuk egymást!
|
2. Timóteus 1:5
Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.
|
2. Timóteus
1:5
Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.
|
2. Timóteus
1:5
Eszembe jut milyen igazi és őszinte hit lakik benned. Ugyanez a hit élt előbb nagyanyádban, Lóiszban, majd édesanyádban, Eunikében. Meg vagyok róla győződve, hogy benned is ugyanez az igazi hit lakik.
|
2. Timóteus 1:6
Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van az én kezeimnek rád tétele által.
|
2. Timóteus
1:6
Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned.
|
2. Timóteus
1:6
Éppen ezért, emlékeztetlek arra az ajándékra, amit Isten neked adott. Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád a kezemet — így kaptad meg. Tehát, azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz.
|
2. Timóteus 1:7
Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
|
2. Timóteus
1:7
Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
|
2. Timóteus
1:7
Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme.
|
2. Timóteus 1:8
Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangyéliomért Istennek hatalma szerint.
|
2. Timóteus
1:8
Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.
|
2. Timóteus
1:8
Tehát ne legyél gyáva, hanem bátran beszélj az embereknek Urunkról! Ne szégyellj engem se, aki az Úrért vagyok fogságban! Vállald velem együtt a szenvedést az örömhírért! Isten megadja hozzá az erőt,
|
2. Timóteus 1:9
A ki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte,
|
2. Timóteus
1:9
Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.
|
2. Timóteus
1:9
hisz ő az, aki megmentett, és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. De nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk.
|
2. Timóteus 1:10
Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által,
|
2. Timóteus
1:10
Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.
|
2. Timóteus
1:10
Ez a kegyelem eddig nem mutatkozott meg láthatóan. Most azonban, amikor Megváltónk, Jézus Krisztus eljött, már mindenki láthatja, hiszen ő még a halált is legyőzte! Az örömhír által pedig megmutatta az örök és elpusztíthatatlan életre vezető utat.
|
2. Timóteus 1:11
Amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá és pogányok tanítójává.
|
2. Timóteus
1:11
Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul.
|
2. Timóteus
1:11
Ennek az örömhírnek a kihirdetésére választott ki engem Isten. Ő tett apostollá és tanítóvá.
|
2. Timóteus 1:12
Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.
|
2. Timóteus
1:12
Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.
|
2. Timóteus
1:12
Emiatt kell most elszenvednem a fogságot, de nem szégyellem, mert ismerem őt (Jézust), akiben hiszek. Meg vagyok győződve, hogy meg tudja őrizni azt a kincset, amit rám bízott, amíg elérkezik az a Nap.
|
2. Timóteus 1:13
Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, a miket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
|
2. Timóteus
1:13
Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
|
2. Timóteus
1:13
Soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást, amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel és szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása.
|
2. Timóteus 1:14
A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentszellem által.
|
2. Timóteus
1:14
A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
|
2. Timóteus
1:14
A bennünk élő Szent Szellem segítségével őrizd meg ezt a drága kincset, amit Isten rád bízott!
|
2. Timóteus 1:15
Azt tudod, hogy elfordultak tőlem az Ázsiabeliek mind, kik közül való Figellus és Hermogénes.
|
2. Timóteus
1:15
Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem, köztük Fügelosz és Hermogenész is.
|
2. Timóteus
1:15
Amint te is tudod, az Ázsia tartományaiból valók mind elfordultak tőlem, még Fügelosz és Hermogenész is.
|
2. Timóteus 1:16
Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette;
|
2. Timóteus
1:16
Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet.
|
2. Timóteus
1:16
Az Úr könyörüljön meg Onéziforosz családján, mert ő sokszor meglátogatott és felüdített engem! Soha nem szégyellte, hogy börtönben vagyok.
|
2. Timóteus 1:17
Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált.
|
2. Timóteus
1:17
Sőt amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált.
|
2. Timóteus
1:17
Sőt, amikor Rómába jött, addig keresett, amíg meg nem talált.
|
2. Timóteus 1:18
Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod.
|
2. Timóteus
1:18
Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod legjobban.
|
2. Timóteus
1:18
Az Úr könyörüljön rajta, amikor az a Nap elérkezik! Te is jól tudod, hogy Onéziforosz milyen sokféle módon segített nekem, amikor Efezusban voltam.
|
