1. Thesszalonika 2:1
Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;
|
1. Thesszalonika
2:1
Testvéreim, magatok is jól tudjátok, hogy amikor nálatok jártunk, az nem volt eredménytelen.
|
1. Thesszalonika
2:1
Hiszen magatok tudjátok testvéreim a mi hozzátok való bevonulásunkról, hogy az nem volt üres tüntetés,
|
1. Thesszalonika 2:2
Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.
|
1. Thesszalonika
2:2
Mielőtt hozzátok érkeztünk, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket — amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított bennünket, hogy a ti városotokban is mindenkinek elmondjuk az Istentől származó örömhírt. Valóban el is mondtuk, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak.
|
1. Thesszalonika
2:2
hanem miután el?z?leg szenvedtünk és bántalmazást t?rtünk már, amint tudjátok Filippiben, mi Istenünkb?l sok küzdelem között bátorságot merítettünk arra, hogy szabadon szóljuk nektek az Isten örömüzenetét.
|
1. Thesszalonika 2:3
Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:
|
1. Thesszalonika
2:3
A mi üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, viselkedésünk teljesen egyenes és őszinte.
|
1. Thesszalonika
2:3
A mi megbátorodásunk oka azonban sem tévelygés, sem tisztátalanság, sem ármány nem volt,
|
1. Thesszalonika 2:4
Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.
|
1. Thesszalonika
2:4
Olyan emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy nem az emberek tetszését keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a szívünket és szándékainkat.
|
1. Thesszalonika
2:4
ellenkez?leg annak megfelel?en, hogy Isten kipróbált már bennünket afel?l, hogy ránk bízhatja-e az örömüzenetet, mi sem úgy beszélünk, mint akik emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki próbára teszi szívünket.
|
1. Thesszalonika 2:5
Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;
|
1. Thesszalonika
2:5
Jól tudjátok, hogy soha nem hízelegtünk nektek. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét. Isten tudja, hogy ez igaz.
|
1. Thesszalonika
2:5
Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú,
|
1. Thesszalonika 2:6
Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.
|
1. Thesszalonika
2:6
Nem igyekeztünk az emberek elismerését megszerezni, se a tiéteket, sem másokét.
|
1. Thesszalonika
2:6
sem emberekt?l nem kerestünk dics?séget, t?letek sem, másoktól sem,
|
1. Thesszalonika 2:7
De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit.
|
1. Thesszalonika
2:7
Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az anya dajkálja gyermekét.
|
1. Thesszalonika
2:7
noha mint a Krisztus apostolai tekintélyünk súlyával léphettünk volna fel, hanem nyájasokká lettünk közöttetek, mint ahogy dajka melengeti a gyermekeit.
|
1. Thesszalonika 2:8
Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.
|
1. Thesszalonika
2:8
Annyira megszerettünk titeket, hogy nemcsak az örömhírt adtuk át nektek, hanem még saját lelkünket is odaadtuk volna értetek. Bizony, ti valóban nagyon kedvesek vagytok nekünk!
|
1. Thesszalonika
2:8
Így utánatok való epekedésünkben úgy láttuk helyesnek, hogy ne csak az Isten örömüzenetét adjuk át nektek, hanem a magunk lelkét is, mert szeretteinkké lettetek.
|
1. Thesszalonika 2:9
Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
|
1. Thesszalonika
2:9
Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt.
|
1. Thesszalonika
2:9
Emlékezzetek csak vissza fáradozásunkra és vesz?désünkre, hogy éjjel-nappal dolgoztunk, hogy közületek senkit meg ne terheljünk, és úgy hirdettük nektek az Isten örömüzenetét.
|
1. Thesszalonika 2:10
Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek.
|
1. Thesszalonika
2:10
Ti vagytok a tanúink, és Isten is, hogy milyen becsületesen, igazságosan és ártatlanul éltünk közöttetek, hívők között.
|
1. Thesszalonika
2:10
Ti vagytok a tanúink és az Isten, hogy milyen jámborok, igazságosak és feddhetetlenek voltunk veletek hív?kkel szemben,
|
1. Thesszalonika 2:11
Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.
|
1. Thesszalonika
2:11
Úgy bántunk veletek, mint édesapa a gyermekeivel:
|
1. Thesszalonika
2:11
hogy tudjátok is, hogy, mint apa gyermekeit, úgy kérleltünk egyenként titeket,
|
1. Thesszalonika 2:12
És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
|
1. Thesszalonika
2:12
vigasztaltunk és bátorítottunk benneteket. Kértük, hogy Isten tetszésére éljetek, hiszen ő királyi uralmába és dicsőségébe hív benneteket.
|
1. Thesszalonika
2:12
intettünk, (buzdítottunk) benneteket, és tanúságot tettünk arról, hogy méltóan kell járnotok ahhoz az Istenhez, aki királyságába és dics?ségébe elhívott benneteket.
|
1. Thesszalonika 2:13
Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.
|
1. Thesszalonika
2:13
Azért is mindig hálát adunk Istennek, hogy befogadtátok üzenetét, amit elmondtunk nektek. De nem úgy fogadtátok, mintha csak emberek beszéde lenne, hanem úgy, mint Isten szavát — mint ahogy valóban az is. Isten beszéde pedig hatékonyan működik bennetek, akik hisztek benne.
|
1. Thesszalonika
2:13
Ezért adunk hát mi is szakadatlanul hálát az Istennek, hogy amikor Isten szavát úgy, ahogy mi hirdettük, felfogtátok, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem igazán úgy, mint Isten szavát, aki maga munkálkodik bennetek, hív?kben.
|
1. Thesszalonika 2:14
Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól,
|
1. Thesszalonika
2:14
Testvéreim, ti is olyanok lettetek, mint Isten gyülekezetei, akik a Jézus Krisztusba vetett hit által élnek Júdea tartományában. Hiszen ti is ugyanúgy szenvedtetek a saját országotok hitetlen népétől, ahogyan ők szenvedtek a júdeai hitetlenektől.
|
1. Thesszalonika
2:14
Mert hiszen ti testvéreim, az Isten Júdeabeli eklézsiáinak a Krisztus Jézusban utánzóivá lettetek, mert ti ugyanúgy szenvedtetek saját törzsetek tagjaitól, ahogy a júdabeliek is szenvedtek a zsidóktól,
|
1. Thesszalonika 2:15
A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;
|
1. Thesszalonika
2:15
Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden ember ellenségei.
|
1. Thesszalonika
2:15
ugyanazoktól, akik az Urat, Jézust is megölték, a prófétákat is, minket pedig üldöztek, és Istennek sem tetszenek és minden emberrel szemben állanak,
|
1. Thesszalonika 2:16
A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja.
|
1. Thesszalonika
2:16
Hiszen próbálnak megakadályozni minket abban, hogy a nem zsidóknak is elmondjuk az örömhírt. Pedig szükséges, hogy a nem zsidó népek is hallják az örömhírt, hogy ők is megmenekülhessenek. Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket.
|
1. Thesszalonika
2:16
akik megakadályoznak minket abban, hogy a nemzeteknek szóljunk, hogy azok megmeneküljenek, és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik. Végül is eljött rájuk a harag.
|
1. Thesszalonika 2:17
Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket.
|
1. Thesszalonika
2:17
Testvéreim, egy kis ideig el kellett válnunk tőletek, bár gondolatban mindig is veletek maradtunk. Az utóbbi időben azonban már nagyonnagyon szerettünk volna látni benneteket.
|
1. Thesszalonika
2:17
Mi azonban testvéreim, miután egy rövid id?re megfosztottak bennünket t?letek – arcra csak, nem szívben – (és árvákká tettek) nagy vágyakozásunkban, csak annál serényebben igyekeztünk meglátni orcátokat.
|
1. Thesszalonika 2:18
Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.
|
1. Thesszalonika
2:18
Ezért minden erőnkkel igyekeztünk eljutni hozzátok. Különösen én, Pál, aki többször is megpróbáltam hozzátok utazni, a Sátán azonban mindeddig megakadályozott ebben.
|
1. Thesszalonika
2:18
Ezért el akartunk menni hozzátok, – én Pál, egyszer is, kétszer is – de megakadályozott minket a sátán.
|
1. Thesszalonika 2:19
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?
|
1. Thesszalonika
2:19
Ugyan ki más lehetne a mi reménységünk, örömünk és győzelmi koronánk, ha majd megállunk Urunk, Jézus előtt, amikor visszajön?!
|
1. Thesszalonika
2:19
Pedig hát ki lesz a mi reménységünk, örömünk vagy dicsekvésünk koszorúja, Urunknak, Jézusnak színe el?tt az ? megjelenésekor? Vajon nem éppen ti?
|
1. Thesszalonika 2:20
Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
|
1. Thesszalonika
2:20
Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!
|
1. Thesszalonika
2:20
Hiszen ti vagytok a mi dics?ségünk és örömünk.
|
