1. Thesszalonika 2:1
Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;
|
1. Thesszalonika
2:1
Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok.
|
1. Thesszalonika
2:1
Testvéreim, magatok is jól tudjátok, hogy amikor nálatok jártunk, az nem volt eredménytelen.
|
1. Thesszalonika 2:2
Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.
|
1. Thesszalonika
2:2
Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben.
|
1. Thesszalonika
2:2
Mielőtt hozzátok érkeztünk, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket — amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított bennünket, hogy a ti városotokban is mindenkinek elmondjuk az Istentől származó örömhírt. Valóban el is mondtuk, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak.
|
1. Thesszalonika 2:3
Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:
|
1. Thesszalonika
2:3
Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból.
|
1. Thesszalonika
2:3
A mi üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, viselkedésünk teljesen egyenes és őszinte.
|
1. Thesszalonika 2:4
Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.
|
1. Thesszalonika
2:4
Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.
|
1. Thesszalonika
2:4
Olyan emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy nem az emberek tetszését keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a szívünket és szándékainkat.
|
1. Thesszalonika 2:5
Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;
|
1. Thesszalonika
2:5
Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk:
|
1. Thesszalonika
2:5
Jól tudjátok, hogy soha nem hízelegtünk nektek. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét. Isten tudja, hogy ez igaz.
|
1. Thesszalonika 2:6
Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.
|
1. Thesszalonika
2:6
nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.
|
1. Thesszalonika
2:6
Nem igyekeztünk az emberek elismerését megszerezni, se a tiéteket, sem másokét.
|
1. Thesszalonika 2:7
De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit.
|
1. Thesszalonika
2:7
Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.
|
1. Thesszalonika
2:7
Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az anya dajkálja gyermekét.
|
1. Thesszalonika 2:8
Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.
|
1. Thesszalonika
2:8
Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.
|
1. Thesszalonika
2:8
Annyira megszerettünk titeket, hogy nemcsak az örömhírt adtuk át nektek, hanem még saját lelkünket is odaadtuk volna értetek. Bizony, ti valóban nagyon kedvesek vagytok nekünk!
|
1. Thesszalonika 2:9
Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
|
1. Thesszalonika
2:9
Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát.
|
1. Thesszalonika
2:9
Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt.
|
1. Thesszalonika 2:10
Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek.
|
1. Thesszalonika
2:10
Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.
|
1. Thesszalonika
2:10
Ti vagytok a tanúink, és Isten is, hogy milyen becsületesen, igazságosan és ártatlanul éltünk közöttetek, hívők között.
|
1. Thesszalonika 2:11
Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.
|
1. Thesszalonika
2:11
Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként
|
1. Thesszalonika
2:11
Úgy bántunk veletek, mint édesapa a gyermekeivel:
|
1. Thesszalonika 2:12
És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
|
1. Thesszalonika
2:12
intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
|
1. Thesszalonika
2:12
vigasztaltunk és bátorítottunk benneteket. Kértük, hogy Isten tetszésére éljetek, hiszen ő királyi uralmába és dicsőségébe hív benneteket.
|
1. Thesszalonika 2:13
Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.
|
1. Thesszalonika
2:13
Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.
|
1. Thesszalonika
2:13
Azért is mindig hálát adunk Istennek, hogy befogadtátok üzenetét, amit elmondtunk nektek. De nem úgy fogadtátok, mintha csak emberek beszéde lenne, hanem úgy, mint Isten szavát — mint ahogy valóban az is. Isten beszéde pedig hatékonyan működik bennetek, akik hisztek benne.
|
1. Thesszalonika 2:14
Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól,
|
1. Thesszalonika
2:14
Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.
|
1. Thesszalonika
2:14
Testvéreim, ti is olyanok lettetek, mint Isten gyülekezetei, akik a Jézus Krisztusba vetett hit által élnek Júdea tartományában. Hiszen ti is ugyanúgy szenvedtetek a saját országotok hitetlen népétől, ahogyan ők szenvedtek a júdeai hitetlenektől.
|
1. Thesszalonika 2:15
A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;
|
1. Thesszalonika
2:15
Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek,
|
1. Thesszalonika
2:15
Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden ember ellenségei.
|
1. Thesszalonika 2:16
A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja.
|
1. Thesszalonika
2:16
akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen.
|
1. Thesszalonika
2:16
Hiszen próbálnak megakadályozni minket abban, hogy a nem zsidóknak is elmondjuk az örömhírt. Pedig szükséges, hogy a nem zsidó népek is hallják az örömhírt, hogy ők is megmenekülhessenek. Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket.
|
1. Thesszalonika 2:17
Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket.
|
1. Thesszalonika
2:17
Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket.
|
1. Thesszalonika
2:17
Testvéreim, egy kis ideig el kellett válnunk tőletek, bár gondolatban mindig is veletek maradtunk. Az utóbbi időben azonban már nagyonnagyon szerettünk volna látni benneteket.
|
1. Thesszalonika 2:18
Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.
|
1. Thesszalonika
2:18
Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán.
|
1. Thesszalonika
2:18
Ezért minden erőnkkel igyekeztünk eljutni hozzátok. Különösen én, Pál, aki többször is megpróbáltam hozzátok utazni, a Sátán azonban mindeddig megakadályozott ebben.
|
1. Thesszalonika 2:19
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?
|
1. Thesszalonika
2:19
Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?
|
1. Thesszalonika
2:19
Ugyan ki más lehetne a mi reménységünk, örömünk és győzelmi koronánk, ha majd megállunk Urunk, Jézus előtt, amikor visszajön?!
|
1. Thesszalonika 2:20
Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
|
1. Thesszalonika
2:20
Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
|
1. Thesszalonika
2:20
Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!
|
