2. Korintus 5:1
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
|
2. Korintus
5:1
Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.
|
2. Korintus
5:1
Tudjuk, hogy ez a „sátor”, amelyben itt a földön élünk, vagyis a testünk, egyszer el fog pusztulni. De Isten készített a számunkra a Mennyben örökké tartó lakóhelyet, amit nem emberek építettek.
|
2. Korintus 5:2
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
|
2. Korintus
5:2
Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat,
|
2. Korintus
5:2
Ezért, amíg ebben a földi testben élünk, sóhajtozunk, mert nagyon szeretnénk már beköltözni mennyei otthonunkba.
|
2. Korintus 5:3
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
|
2. Korintus
5:3
ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek.
|
2. Korintus
5:3
Amikor majd beköltözhetünk oda, az olyan lesz, mintha felöltöztetnének bennünket, és akkor tényleg nem leszünk meztelenek!
|
2. Korintus 5:4
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
|
2. Korintus
5:4
Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet.
|
2. Korintus
5:4
Most, amíg ebben a földi testben élünk, sok teher nehezedik ránk, s ezért sokszor sóhajtozunk. Mégsem kívánjuk „levetni” ezt a testet. Inkább azt szeretnénk, ha erre a földi testre „rávehetnénk” azt a mennyei testet. Akkor majd ezt a halandó testet teljesen beborítja az örök élet.
|
2. Korintus 5:5
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Szellemnek zálogát is adta minékünk.
|
2. Korintus
5:5
Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket.
|
2. Korintus
5:5
Aki pedig bennünket éppen erre készített fel, az maga Isten! Ő adta nekünk a Szent Szellemet, aki annak a biztosítéka, hogy mindazt, amit Isten megígért, valóban meg is fogjuk kapni.
|
2. Korintus 5:6
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
|
2. Korintus
5:6
Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól;
|
2. Korintus
5:6
Ezért minden körülmények között bátran tekintünk előre. Hiszen tudjuk, hogy amíg ebben a földi testben élünk, távol vagyunk az Úrtól.
|
2. Korintus 5:7
(Mert hitben járunk, nem látásban );
|
2. Korintus
5:7
mert hitben járunk, nem látásban.
|
2. Korintus
5:7
Ezért annak alapján élünk, amit hiszünk, és nem aszerint, amit látunk.
|
2. Korintus 5:8
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
|
2. Korintus
5:8
De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.
|
2. Korintus
5:8
De bátrak vagyunk és bízunk Istenben. Jobban szeretnénk kiköltözni ebből a földi testből, és hazaköltözni az Úrhoz.
|
2. Korintus 5:9
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
|
2. Korintus
5:9
Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.
|
2. Korintus
5:9
De akár ebben a testben élünk, akár hazaköltözünk hozzá, arra törekszünk, hogy kedvében járjunk.
|
2. Korintus 5:10
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
|
2. Korintus
5:10
Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.
|
2. Korintus
5:10
Mert nekünk kivétel nélkül mind oda kell állnunk a Krisztus Ítélőszéke elé! Ott fogja mindenki megkapni, amit megérdemel, aszerint, hogy ebben a földi testben jót, vagy rosszat tett.
|
2. Korintus 5:11
Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
|
2. Korintus
5:11
Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk.
|
2. Korintus
5:11
Mi tudjuk, mit jelent az Urat tisztelni és félni! Ezért igyekszünk meggyőzni az embereket az igazságról. Isten pedig jól ismer bennünket. Reméljük, azonban, hogy ti is meg tudjátok ítélni, és felismeritek, hogy kik vagyunk!
|
2. Korintus 5:12
Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
|
2. Korintus
5:12
Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van.
|
2. Korintus
5:12
Nem is akarjuk magunkat újra igazolni. Inkább lehetőséget adunk nektek arra, hogy büszkék legyetek ránk. Így majd tudtok válaszolni azoknak, akik képmutató módon látszólagos dolgokkal dicsekednek.
|
2. Korintus 5:13
Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
|
2. Korintus
5:13
Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van.
|
2. Korintus
5:13
Ha úgy tűnik, hogy elment az eszünk, Istenért van így, ha bölcsek vagyunk, az meg értetek van.
|
2. Korintus 5:14
Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
|
2. Korintus
5:14
Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt;
|
2. Korintus
5:14
Mert bennünket Krisztus szeretete irányít és sürget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha egy ember (Jézus) meghalt mindenkiért, akkor valójában minden ember meghalt.
|
2. Korintus 5:15
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
|
2. Korintus
5:15
és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
|
2. Korintus
5:15
Jézus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, azontúl ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek pedig érte éljenek.
|
2. Korintus 5:16
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
|
2. Korintus
5:16
Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük.
|
2. Korintus
5:16
Ezért mostantól fogva nem úgy gondolkodunk az emberekről, ahogyan a hitetlenek. Igaz, régen mi is úgy gondolkoztunk Krisztusról, mint a hitetlenek, de most már ez teljesen megváltozott.
|
2. Korintus 5:17
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
|
2. Korintus
5:17
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.
|
2. Korintus
5:17
Így hát, ha valaki Krisztusban van, az az ember már az Új Teremtéshez tartozik! Ami benne régi volt, az elmúlt, és minden tekintetben újjá (új teremtéssé) lett!
|
2. Korintus 5:18
Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
|
2. Korintus
5:18
Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
|
2. Korintus
5:18
Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített és újra egyesített saját magával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy mi is segítsünk más embereknek abban, hogy kibéküljenek vele.
|
2. Korintus 5:19
Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
|
2. Korintus
5:19
Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
|
2. Korintus
5:19
Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és nem hibáztatta őket a bűneik miatt. Ezt az üzenetet pedig, amely az Istennel való kibékülésről szól, ránk bízta.
|
2. Korintus 5:20
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
|
2. Korintus
5:20
Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!
|
2. Korintus
5:20
Ezért úgy élünk az emberek között, mint Krisztus követei. Úgy kérünk, és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk: „Krisztus helyett kérünk, béküljetek ki Istennel!”
|
2. Korintus 5:21
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
|
2. Korintus
5:21
Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
|
2. Korintus
5:21
Mert Isten értünk azonosította a bűnnel Jézust, pedig ő nem követett el semmi bűnt. Azért tette ezt, hogy mi viszont Krisztus által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.
|
