Apcsel 22:1
Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.
|
Apcsel
22:1
"Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek."
|
Apcsel
22:1
„Testvérek és népünk vezetői, hallgassatok meg! Hadd védekezzem előttetek!”
|
Apcsel 22:2
Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:
|
Apcsel
22:2
Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta:
|
Apcsel
22:2
Amikor az emberek meghallották, hogy az ő nyelvükön beszél, egészen lecsendesedtek. Pál ekkor így folytatta:
|
Apcsel 22:3
Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
|
Apcsel
22:3
"Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel; Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, ahogyan ma ti mindnyájan.
|
Apcsel
22:3
„Én magam is zsidó vagyok. A cilíciai Tarzuszban születtem, de Jeruzsálemben nevelkedtem. Gamáliél tanítványa voltam, aki gondosan megtanított mindenre atyáink Törvénye szerint. Ugyanúgy szenvedélyesen lelkesedtem Istenért, mint most ti,
|
Apcsel 22:4
És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
|
Apcsel
22:4
E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is.
|
Apcsel
22:4
és üldöztem azokat, akik az Úr Útját követték. Elfogtam, és börtönbe zártam őket, és voltak akiket meg is öltek közülük, férfiakat és nőket is.
|
Apcsel 22:5
Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
|
Apcsel
22:5
Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket.
|
Apcsel
22:5
A főpap és az idősebb vezetők tanácsa bizonyíthatja, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyek damaszkuszi testvéreinkhez szóltak. Én magam azért mentem Damaszkuszba ezekkel a levelekkel, hogy ott is elfogjam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszavinni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”
|
Apcsel 22:6
Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
|
Apcsel
22:6
Történt pedig, hogy útközben, amint déltájban közeledtem Damaszkuszhoz: hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből.
|
Apcsel
22:6
„De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett. Már közeledtem Damaszkusz városához, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám.
|
Apcsel 22:7
És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
|
Apcsel
22:7
A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
|
Apcsel
22:7
Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: ‘Saul, Saul, miért üldözöl engem?’
|
Apcsel 22:8
Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
|
Apcsel
22:8
Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
|
Apcsel
22:8
Erre én megkérdeztem: ‘Ki vagy te, Uram?’ Ő így válaszolt: ‘Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.’
|
Apcsel 22:9
A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.
|
Apcsel
22:9
Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották.
|
Apcsel
22:9
Akik velem voltak, látták a fényességet, de a hangot, amely hozzám szólt, nem hallották.
|
Apcsel 22:10
Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
|
Apcsel
22:10
Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell, amit Isten felőled elrendelt.
|
Apcsel
22:10
Ekkor én megkérdeztem: ‘Mit tegyek, Uram?’ Az Úr pedig azt mondta nekem: ‘Kelj fel, és menj be Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit az én tervem szerint tenned kell.’
|
Apcsel 22:11
Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
|
Apcsel
22:11
Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem levők kézen fogva vezettek; úgy mentem be Damaszkuszba.
|
Apcsel
22:11
Mivel a nagy fényességtől megvakultam, a társaim kézen fogva vezettek be Damaszkuszba.
|
Apcsel 22:12
Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
|
Apcsel
22:12
Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind,
|
Apcsel
22:12
Élt abban a városban egy Anániás nevű zsidó, aki hűségesen megtartotta a Törvény parancsait, és akit minden damaszkuszi zsidó tisztelt.
|
Apcsel 22:13
Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
|
Apcsel
22:13
eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem.
|
Apcsel
22:13
Ez odajött hozzám, megállt mellettem, és azt mondta: ‘Saul, testvérem, kapd vissza a látásodat!’ Abban a pillanatban valóban megláttam őt.
|
Apcsel 22:14
Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.
|
Apcsel
22:14
Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról.
|
Apcsel
22:14
Anániás így folytatta: ‘Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megtudd, mi a terve veled, és hogy meglásd az Igazságost (Jézust), és halld meg, amit neked mond.
|
Apcsel 22:15
Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.
|
Apcsel
22:15
Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál.
|
Apcsel
22:15
Mert róla fogsz tanúskodni: el kell mondanod minden embernek, amit láttál és hallottál.
|
Apcsel 22:16
Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
|
Apcsel
22:16
Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.
|
Apcsel
22:16
Most pedig ne várj tovább! Kelj fel, merítkezz be, mosd le a bűneidet, és hívd segítségül az Úr Jézus nevét!’
|
Apcsel 22:17
Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
|
Apcsel
22:17
Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem,
|
Apcsel
22:17
Később visszajöttem Jeruzsálembe, és amikor a Templomban imádkoztam, látomást láttam.
|
Apcsel 22:18
És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.
|
Apcsel
22:18
és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet.
|
Apcsel
22:18
Jézust láttam, aki azt mondta nekem: ‘Siess, menj el Jeruzsálemből hamar, mert itt nem hiszik el, amit rólam mondasz!’
|
Apcsel 22:19
És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:
|
Apcsel
22:19
Erre így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem, és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket.
|
Apcsel
22:19
Én így feleltem: ‘Uram, ezek az emberek tudják, hogy én egyik zsinagógától a másikhoz mentem, elfogtam, börtönbe zártam és megvertem azokat, akik benned hisznek!
|
Apcsel 22:20
És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.
|
Apcsel
22:20
Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték.
|
Apcsel
22:20
Amikor Istvánt megölték, aki rólad beszélt az embereknek, én is ott álltam, és helyeseltem, hogy megöljék. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megölték Istvánt.’
|
Apcsel 22:21
És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
|
Apcsel
22:21
De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a pogányok közé."
|
Apcsel
22:21
Erre Jézus azt mondta: ‘Most indulj el! A nem zsidó népekhez küldelek, messzire.’”
|
Apcsel 22:22
Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.
|
Apcsel
22:22
Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: "Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!"
|
Apcsel
22:22
Az összegyűlt emberek eddig csendben hallgatták Pált, de mikor ezt mondta, elkezdtek kiabálni: „Öld meg! Öld meg! Az ilyen embernek nem szabad élnie!”
|
Apcsel 22:23
Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,
|
Apcsel
22:23
Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe.
|
Apcsel
22:23
Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe.
|
Apcsel 22:24
Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
|
Apcsel
22:24
Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene.
|
Apcsel
22:24
A parancsnok erre mondta a katonáknak, hogy Pált vigyék be a várba, és korbáccsal verjék meg. Azt akarta, hogy Pál mondja meg, miért kiabáltak rá az emberek ilyen haragosan.
|
Apcsel 22:25
A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
|
Apcsel
22:25
Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: "Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?"
|
Apcsel
22:25
Amikor Pált megkötözték, hogy előkészítsék a megkorbácsoláshoz, ezt kérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek megkorbácsolni egy római állampolgárt, amíg el nem ítélik?”
|
Apcsel 22:26
Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
|
Apcsel
22:26
Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: "Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár."
|
Apcsel
22:26
Erre a százados elment a parancsnokhoz, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit csinálsz, mert ez az ember római állampolgár!”
|
Apcsel 22:27
Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.
|
Apcsel
22:27
Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?" Mire ő így felelt: "Az vagyok."
|
Apcsel
22:27
A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római állampolgár vagy?” „Az vagyok”—mondta Pál.
|
Apcsel 22:28
És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.
|
Apcsel
22:28
Az ezredes erre így szólt: "Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot." Pál ezt mondta: "Én pedig már benne is születtem."
|
Apcsel
22:28
A parancsnok erre így felelt: „Én sokat fizettem azért, hogy római polgár lehessek.” „Én pedig már római polgárnak születtem”—felelte Pál.
|
Apcsel 22:29
Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.
|
Apcsel
22:29
Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett.
|
Apcsel
22:29
Erre azok, akik meg akarták verni, azonnal elmentek. A parancsnok is megijedt, amikor megtudta, hogy Pál római állampolgár, és ő mégis megkötöztette.
|
Apcsel 22:30
Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.
|
Apcsel
22:30
Másnap aztán meg akarta tudni a valóságot, hogy mivel vádolják a zsidók, levétette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy jöjjenek össze a főpapok és az egész nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította.
|
Apcsel
22:30
A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók. Ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pált pedig eléjük állította, miután levette róla a láncokat.
|
