Hitvallásunk

Kiadványok

Kiadói üzenet

Igehirdetések

Eseménynaptár

Kapcsolat

Linkek

Biblia

Biblia 365

Támogatás


Keresés a Bibliában

Szórészlet(ek):


és:


és:


A Biblia próféciái: Az alapok - Amir Tsarfati, Barry Stagner

Amir Tsarfati, Barry Stagner

A Biblia próféciái: Az alapok

Olvasd velem Biblia (kék) - Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Olvasd velem Biblia (kék)

Olvasd velem Biblia (lila) - Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Olvasd velem Biblia (lila)

Üzleti titkok a Bibliából - Rabbi Daniel Lapin

Rabbi Daniel Lapin

Üzleti titkok a Bibliából

Karácsonyi Bibliai Böngésző - Gill Guide

Gill Guide

Karácsonyi Bibliai Böngésző

Bibliai böngésző - Gill Guide

Gill Guide

Bibliai böngésző

Y Design

Bibliafordítások - Károli Biblia
János Evangéliuma 11. fejezet


 

  <<< >>>  

  János 11:1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
  János 11:1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
  János 11:1 Volt egy Lázár nevű beteg ember Betániában, abban a faluban, ahol Mária és a testvére, Márta éltek.
  János 11:2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
  János 11:2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg.
  János 11:2 Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg az Urat, és a hajával törölte meg a lábát. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
  János 11:3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
  János 11:3 A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg."
  János 11:3 Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a te szeretett barátod beteg.”
  János 11:4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
  János 11:4 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."
  János 11:4 Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségéért van, hogy az Isten Fia dicsőséget kapjon általa.”
  János 11:5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
  János 11:5 Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
  János 11:5 Jézus valóban szerette Mártát, és nővérét Máriát, és Lázárt.
  János 11:6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
  János 11:6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
  János 11:6 Amikor Jézus meghallotta, hogy Lázár beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
  János 11:7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
  János 11:7 de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!"
  János 11:7 Ezután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk el ismét Júdeába!”
  János 11:8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
  János 11:8 A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?"
  János 11:8 A tanítványok erre így feleltek: „Mester, hiszen most akartak megkövezni a zsidók, és te újra odamész?”
  János 11:9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
  János 11:9 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
  János 11:9 Jézus így válaszolt: „Ugye tizenkét óráig tart a nappal? Ezért aki nappal jár, az nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.
  János 11:10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
  János 11:10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága."
  János 11:10 De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs világossága.”
  János 11:11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
  János 11:11 Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem."
  János 11:11 Miután ezt elmondta, így szólt: „Barátunk, Lázár elaludt, de én elmegyek és felébresztem.”
  János 11:12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
  János 11:12 A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul."
  János 11:12 Erre a tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul majd.”
  János 11:13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
  János 11:13 Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
  János 11:13 Jézus azonban Lázár haláláról beszélt, a tanítványok pedig azt hitték, azt mondta, hogy Lázár csak alszik.
  János 11:14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
  János 11:14 Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt,
  János 11:14 Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.
  János 11:15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
  János 11:15 és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!"
  János 11:15 Örülök, hogy nem voltam ott, azért, hogy ti higgyetek. Most menjünk el hozzá!”
  János 11:16 Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
  János 11:16 Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele."
  János 11:16 Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, és Jézussal együtt haljunk meg!”
  János 11:17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
  János 11:17 Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
  János 11:17 Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
  János 11:18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
  János 11:18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
  János 11:18 Mivel Betánia csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől,
  János 11:19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
  János 11:19 ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
  János 11:19 a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt.
  János 11:20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
  János 11:20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
  János 11:20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, elé ment, Mária pedig otthon maradt.
  János 11:21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
  János 11:21 Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
  János 11:21 Így szólt Márta Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
  János 11:22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
  János 11:22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten."
  János 11:22 Én azonban így is tudom, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.”
  János 11:23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
  János 11:23 Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!"
  János 11:23 Jézus ekkor így szólt: „A testvéred fel fog támadni.”
  János 11:24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
  János 11:24 Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."
  János 11:24 Márta pedig így felelt: „Tudom, hogy feltámad a Feltámadáskor, az utolsó napon.”
  János 11:25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
  János 11:25 Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
  János 11:25 Jézus azonban ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is él, ha meghalt.
  János 11:26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
  János 11:26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
  János 11:26 Aki pedig él és hisz bennem, soha nem hal meg. Hiszed ezt?”
  János 11:27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
  János 11:27 Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."
  János 11:27 Márta pedig így válaszolt: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.”
  János 11:28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
  János 11:28 Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged."
  János 11:28 Miután ezt mondta, Márta elment, és félrehívta nővérét, Máriát. Így szólt hozzá: „Itt van a Mester, és téged hív.”
  János 11:29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
  János 11:29 ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
  János 11:29 Amikor ezt Mária meghallotta, gyorsan Jézus elé sietett.
  János 11:30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
  János 11:30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.
  János 11:30 Jézus ekkor még nem ment be a faluba, hanem ott maradt, ahol Márta találkozott vele.
  János 11:31 A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
  János 11:31 A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
  János 11:31 A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták őt, látták, hogy gyorsan felkel és elindul. Utána mentek, mert azt hitték, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
  János 11:32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
  János 11:32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
  János 11:32 Amikor Mária Jézushoz ért, és meglátta őt, a lábához borult, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
  János 11:33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula szellemében és igen megrendüle.
  János 11:33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,
  János 11:33 Amikor Jézus látta, hogy Mária és a vele lévők is sírnak, nagyon szomorú és nyugtalan lett és így szólt:
  János 11:34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
  János 11:34 és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!"
  János 11:34 „Hová temettétek Lázárt?” Ők pedig azt mondták: „Uram, gyere, és nézd meg!”
  János 11:35 Könnyekre fakadt Jézus.
  János 11:35 Jézus könnyekre fakadt.
  János 11:35 Jézus sírva fakadt.
  János 11:36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
  János 11:36 A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!"
  János 11:36 Az emberek erre így szóltak: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”
  János 11:37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
  János 11:37 Közülük néhányan pedig így szóltak: "ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?"
  János 11:37 De voltak, akik így beszéltek: „Ő, aki meggyógyította a vakot, Lázárt is megmenthette volna a haláltól.”
  János 11:38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
  János 11:38 Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
  János 11:38 Jézus még mindig nagyon szomorú volt, amikor odament a sírhoz. Ez egy barlang volt, a bejáratát pedig egy kő takarta.
  János 11:39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
  János 11:39 Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
  János 11:39 Jézus így szólt: „Hengerítsétek el a követ!” De Márta, a halott Lázár nővére azt mondta: „Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja meghalt.”
  János 11:40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
  János 11:40 Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?"
  János 11:40 Jézus így válaszolt: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?”
  János 11:41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszék vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
  János 11:41 Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
  János 11:41 Ekkor elhengerítették a követ, Jézus pedig felnézett és így imádkozott: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál engem.
  János 11:42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
  János 11:42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."
  János 11:42 Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de az itt álló emberek miatt mondom ezt, hogy elhiggyék, hogy te küldtél el engem.”
  János 11:43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
  János 11:43 Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!"
  János 11:43 Ezután hangosan így kiáltott: „Lázár, gyere ki!”
  János 11:44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
  János 11:44 És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"
  János 11:44 A halott pedig kijött a sírból. Keze és lába vászoncsíkokkal volt körültekerve, arcát pedig kendő takarta. Jézus ekkor így szólt az emberekhez: „Vegyétek le róla a vásznakat, és hagyjátok elmenni!”
  János 11:45 Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
  János 11:45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.
  János 11:45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik Máriával jöttek, és látták, amit Jézus tett.
  János 11:46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
  János 11:46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.
  János 11:46 Néhányan azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
  János 11:47 Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
  János 11:47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
  János 11:47 Ekkor a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot, és így szóltak: „Mit csináljunk? Ez az ember sok csodát tesz.
  János 11:48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
  János 11:48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is."
  János 11:48 Ha ezt hagyjuk, mindenki hinni fog benne, azután jönnek a rómaiak, és elpusztítják a Templomunkat és a népünket!”
  János 11:49 Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
  János 11:49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit.
  János 11:49 Egyikük pedig, név szerint Kajafás, aki főpap volt abban az évben, így szólt: „Ti nem tudtok semmit!
  János 11:50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
  János 11:50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen."
  János 11:50 Még azt sem ismeritek fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintha az egész nép elpusztul.”
  János 11:51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
  János 11:51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
  János 11:51 De ezt nem magától mondta Kajafás, hanem azért mert abban az évben ő volt a főpap. Valójában prófétált, hogy
  János 11:52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
  János 11:52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
  János 11:52 De nem csak a zsidó népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit újra egybegyűjtse.
  János 11:53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
  János 11:53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.
  János 11:53 Ettől a naptól kezdve tehát a zsidó vezetők azt tervezték, hogy megölik Jézust.
  János 11:54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
  János 11:54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival.
  János 11:54 Ezért ő nem is mutatkozott többé nyilvánosan az emberek között, hanem egy pusztához közeli városba, Efraimba ment, és ott maradt tanítványaival.
  János 11:55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
  János 11:55 Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
  János 11:55 Közel volt már a zsidók Pászka ünnepe, ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még a Pászka ünnep előtt megtisztuljanak.
  János 11:56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
  János 11:56 Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?"
  János 11:56 Az emberek keresték Jézust. A Templomban állva ezt kérdezgették egymástól: „Mit gondoltok? Talán nem is jön el az ünnepre?”
  János 11:57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
  János 11:57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
  János 11:57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak ki, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, jelentse be, hogy elfogják.
  János Evangéliuma 10  |  Lap tetejére  |  János Evangéliuma 12  

A Biblia, a teljes Szentírás, Istennek a Szent Szellem által inspirált, csalhatatlan kijelentése.
Biblia - János Evangéliuma 11. fejezet - Károli Biblia - 'Szellem'-es, Új fordítású Biblia, Egyszerű fordítás - Újszövetség