Lukács 22:1
Elközelgett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
|
Lukács
22:1
Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.
|
Lukács
22:1
Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amit Pászkának neveztek.
|
Lukács 22:2
És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
|
Lukács
22:2
A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.
|
Lukács
22:2
A főpapok és törvénytanítók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg Jézust, mivel féltek az emberektől.
|
Lukács 22:3
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
|
Lukács
22:3
Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.
|
Lukács
22:3
Akkor a Sátán belement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek. Ő a tizenkét apostol egyike volt.
|
Lukács 22:4
És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
|
Lukács
22:4
Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre.
|
Lukács
22:4
Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, hogy megbeszélje velük, hogyan adhatná a kezükre Jézust.
|
Lukács 22:5
És azok örülének, és megszerződének, hogy pénz adnak néki;
|
Lukács
22:5
Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
|
Lukács
22:5
Ők nagyon megörültek ennek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
|
Lukács 22:6
Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
|
Lukács
22:6
Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
|
Lukács
22:6
Júdás beleegyezett, és kereste az alkalmat, hogy akkor adhassa át nekik Jézust, amikor nincs körülötte tömeg.
|
Lukács 22:7
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
|
Lukács
22:7
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
|
Lukács
22:7
Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amikor feláldozták a pászkabárányt.
|
Lukács 22:8
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
|
Lukács
22:8
Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük."
|
Lukács
22:8
Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a pászkavacsorát, hogy megehessük!”
|
Lukács 22:9
Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
|
Lukács
22:9
Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?"
|
Lukács
22:9
Erre ők megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” Jézus pedig így válaszolt:
|
Lukács 22:10
És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
|
Lukács
22:10
Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
|
Lukács
22:10
„Ahogy beléptek a városba, találkoztok egy emberrel, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, ahová bemegy,
|
Lukács 22:11
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
|
Lukács
22:11
és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?
|
Lukács
22:11
és mondjátok ezt a ház gazdájának: »A Tanító kérdezi; hol van a vendégszoba, ahol tanítványaimmal megehetem a pászkavacsorát?«
|
Lukács 22:12
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
|
Lukács
22:12
Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el."
|
Lukács
22:12
Erre ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett szobát a felső emeleten. Ott készítsétek el a vacsorát!”
|
Lukács 22:13
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
|
Lukács
22:13
Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát.
|
Lukács
22:13
A tanítványok elmentek, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus mondta. Akkor elkészítették pászkavacsorát.
|
Lukács 22:14
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
|
Lukács
22:14
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,
|
Lukács
22:14
Amikor eljött az idő, Jézus asztalhoz ült tanítványaival.
|
Lukács 22:15
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
|
Lukács
22:15
és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.
|
Lukács
22:15
Így szólt: „Nagyon vágytam arra, hogy szenvedésem előtt veletek együtt ehessem meg ezt a pászkavacsorát.
|
Lukács 22:16
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
|
Lukács
22:16
Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában."
|
Lukács
22:16
Mert mondom nektek: addig nem eszem újabb pászkavacsorát, amíg mindez be nem teljesedik Isten királyságában.”
|
Lukács 22:17
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
|
Lukács
22:17
Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között.
|
Lukács
22:17
Azután kezébe vett egy poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el egymás között!
|
Lukács 22:18
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
|
Lukács
22:18
Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa."
|
Lukács
22:18
Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort addig, amíg el nem jön Isten királysága.”
|
Lukács 22:19
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
|
Lukács
22:19
És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
|
Lukács
22:19
Azután kenyeret vett a kezébe, és hálát adott érte. Megtörte, odaadta tanítványainak, és így szólt: „Ez az én testem, amelyet értetek adok oda. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!”
|
Lukács 22:20
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
|
Lukács
22:20
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
|
Lukács
22:20
Miután ettek, kezébe vette a poharat is, és ezt mondta: „Ez a pohár az új szövetség, ami az én véremmel kezdődik, ami értetek ontatik ki.”
|
Lukács 22:21
De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
|
Lukács
22:21
De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.
|
Lukács
22:21
„De nézzétek, annak a keze, aki elárul engem, itt van az enyémmel együtt az asztalon.
|
Lukács 22:22
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
|
Lukács
22:22
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt."
|
Lukács
22:22
Mert az Emberfia meghal, ahogyan azt elrendelte Isten, de nagyon rossz lesz annak, aki elárulja őt!”
|
Lukács 22:23
És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
|
Lukács
22:23
Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
|
Lukács
22:23
A tanítványok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az, aki ilyet tenne közülük.
|
Lukács 22:24
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
|
Lukács
22:24
Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.
|
Lukács
22:24
Ezután vitatkozni kezdtek azon is, hogy ki a legnagyobb közülük.
|
Lukács 22:25
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
|
Lukács
22:25
Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.
|
Lukács
22:25
Jézus így szólt hozzájuk: „Más nemzetek királyai uralkodnak a népükön, és azokat, akik hatalmat gyakorolnak fölöttük, jótevőknek nevezik.
|
Lukács 22:26
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
|
Lukács
22:26
Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
|
Lukács
22:26
De ti ne legyetek ilyenek! Hanem aki közöttetek a legnagyobb, olyan legyen, mint a legfiatalabb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál!
|
Lukács 22:27
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
|
Lukács
22:27
Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál."
|
Lukács
22:27
Mert ki a nagyobb? Aki az asztalnál ül, vagy az, aki kiszolgálja? Talán nem az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
|
Lukács 22:28
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
|
Lukács
22:28
"Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,
|
Lukács
22:28
De ti vagytok azok, akik mindeddig mellettem álltatok a nehézségek idején is.
|
Lukács 22:29
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
|
Lukács
22:29
és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt;
|
Lukács
22:29
Én rátok hagyom a királyságot, ahogyan rám hagyta az én Atyám.
|
Lukács 22:30
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
|
Lukács
22:30
hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét."
|
Lukács
22:30
Az asztalomnál fogtok enni és inni a királyságomban. Trónokon fogtok ülni, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.”
|
Lukács 22:31
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
|
Lukács
22:31
"Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
|
Lukács
22:31
„Simon, Simon, a Sátán elkért titeket, hogy kiválogasson, mint a földműves a búzát.
|
Lukács 22:32
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
|
Lukács
22:32
de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait."
|
Lukács
22:32
De én imádkoztam érted, hogy ne veszítsd el a hitedet. Ezért amikor visszatérsz, erősítsd meg a testvéreidet!”
|
Lukács 22:33
Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
|
Lukács
22:33
Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!"
|
Lukács
22:33
De Simon Péter így szólt hozzá: „Uram, én kész vagyok veled menni a börtönbe, és a halálba is!”
|
Lukács 22:34
És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
|
Lukács
22:34
Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem."
|
Lukács
22:34
Ám Jézus így szólt hozzá: „Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas megszólalna ma éjjel, háromszor tagadod le, hogy ismersz engem.”
|
Lukács 22:35
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
|
Lukács
22:35
Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták.
|
Lukács
22:35
Azután így folytatta: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya vagy saru nélkül, volt-e szükségetek még valamire?” Ők pedig így feleltek: „Semmire.”
|
Lukács 22:36
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
|
Lukács
22:36
Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
|
Lukács
22:36
Ekkor így szólt: „De most, akinek van erszénye, vegye magához a tarisznyával együtt. Akinek nincs kardja, adja el a kabátját, és vegyen egyet!
|
Lukács 22:37
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
|
Lukács
22:37
Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik."
|
Lukács
22:37
Mert mondom nektek: énrajtam kell beteljesednie ennek az Írásnak: »Gonosztevőnek mondták őt.« Ézs 53:12 Igen, ezt rólam írták meg, és hamarosan be fog teljesedni.”
|
Lukács 22:38
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
|
Lukács
22:38
Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"
|
Lukács
22:38
A tanítványok ekkor így szóltak: „Nézd, Uram, itt van két kard!” Ő pedig így válaszolt nekik: „Elég.”
|
Lukács 22:39
És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
|
Lukács
22:39
Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
|
Lukács
22:39
Ezután szokása szerint elment az Olajfák hegyére, tanítványai pedig követték őt.
|
Lukács 22:40
És mikor ott a helyén vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
|
Lukács
22:40
Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."
|
Lukács
22:40
Amikor odaért, így szólt a tanítványaihoz: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
|
Lukács 22:41
És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
|
Lukács
22:41
Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
|
Lukács
22:41
Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötven méterre. Letérdelt, és a következő szavakkal imádkozott:
|
Lukács 22:42
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
|
Lukács
22:42
"Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."
|
Lukács
22:42
„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem a szenvedésnek ezt a poharát! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!”
|
Lukács 22:43
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
|
Lukács
22:43
Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
|
Lukács
22:43
Ekkor egy angyal jelent meg neki a mennyből, és megerősítette őt.
|
Lukács 22:44
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
|
Lukács
22:44
Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.
|
Lukács
22:44
Jézus telve volt fájdalommal, és még kitartóbban imádkozott. Verítéke földre hulló vércseppekhez hasonlított.
|
Lukács 22:45
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
|
Lukács
22:45
Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.
|
Lukács
22:45
Amikor imáját befejezte, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy azok bánatukban elaludtak.
|
Lukács 22:46
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
|
Lukács
22:46
Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
|
Lukács
22:46
Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
|
Lukács 22:47
És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
|
Lukács
22:47
Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
|
Lukács
22:47
Míg ezeket mondta, egy csoport ember jelent meg. Júdás vezette őket, aki a tizenkét apostol egyike volt. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja őt.
|
Lukács 22:48
Jézus pedig monda néki: Júdás, csokkal árulod el az embernek Fiát?
|
Lukács
22:48
Jézus így szólt hozzá: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"
|
Lukács
22:48
Jézus azonban így szólt hozzá: „Júdás, te csókkal árulod el az Emberfiát?”
|
Lukács 22:49
Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
|
Lukács
22:49
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, odavágjunk a karddal?"
|
Lukács
22:49
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték tőle: „Uram, odacsapjunk a kardunkkal?”
|
Lukács 22:50
És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
|
Lukács
22:50
Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
|
Lukács
22:50
Valamelyikük rácsapott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.
|
Lukács 22:51
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
|
Lukács
22:51
Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: "Hagyjátok abba!" És megérintve a fülét, meggyógyította őt.
|
Lukács
22:51
De Jézus azt mondta nekik: „Állj! Ennyi elég!”Megérintette a szolga fülét, és meggyógyította őt.
|
Lukács 22:52
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
|
Lukács
22:52
Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.
|
Lukács
22:52
Azután így szólt a főpapokhoz, a templomőrséghez és a nép idős vezetőihez, akik érte jöttek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mint valami rabló ellen?
|
Lukács 22:53
Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
|
Lukács
22:53
Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje."
|
Lukács
22:53
Hiszen minden nap veletek voltam a Templomban, és nem próbáltatok elfogni! De eljött a ti órátok: a sötétség uralmának órája.”
|
Lukács 22:54
Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
|
Lukács
22:54
Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
|
Lukács
22:54
Ekkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte őket.
|
Lukács 22:55
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
|
Lukács
22:55
Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.
|
Lukács
22:55
Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és leültek, Péter is leült közéjük.
|
Lukács 22:56
És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
|
Lukács
22:56
Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt."
|
Lukács
22:56
Egy szolgálólány meglátta őt, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és így szólt: „Ez az ember is vele volt.”
|
Lukács 22:57
Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
|
Lukács
22:57
Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!"
|
Lukács
22:57
De Péter letagadta, és azt mondta: „Asszony, nem ismerem őt!”
|
Lukács 22:58
És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
|
Lukács
22:58
Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!"
|
Lukács
22:58
Valamivel később más is meglátta őt, és így szólt hozzá: „Te is közülük való vagy!” De Péter így felelt: „Ember, nem vagyok közülük való!”
|
Lukács 22:59
És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
|
Lukács
22:59
Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való."
|
Lukács
22:59
Körülbelül egy óra múlva valaki más is ezt mondta: „Semmi kétség, ez az ember is vele volt, hiszen ő is galileai.”
|
Lukács 22:60
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
|
Lukács
22:60
Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
|
Lukács
22:60
De Péter így válaszolt: „Ember, nem tudom, miről beszélsz!” Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.
|
Lukács 22:61
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
|
Lukács
22:61
Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
|
Lukács
22:61
Az Úr megfordult és ránézett Péterre. Péter visszaemlékezett, mit mondott neki Jézus: „Háromszor tagadod le, hogy ismersz engem, mielőtt a kakas megszólalna ma éjjel.”
|
Lukács 22:62
És kimenvén Péter, keservesen síra.
|
Lukács
22:62
Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
|
Lukács
22:62
Ekkor Péter kiment, és keservesen sírt.
|
Lukács 22:63
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
|
Lukács
22:63
Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,
|
Lukács
22:63
A férfiak pedig, akik Jézust fogva tartották, gúnyolni és verni kezdték őt.
|
Lukács 22:64
És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
|
Lukács
22:64
majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: "Prófétáld meg, ki ütött meg téged!"
|
Lukács
22:64
Bekötötték a szemét, és ezt kérdezgették: „Prófétálj, ki ütött meg!”
|
Lukács 22:65
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
|
Lukács
22:65
És sok más szidalmat is szórtak reá.
|
Lukács
22:65
Sok egyéb dolgot is mondtak neki, hogy megsértsék.
|
Lukács 22:66
És a mint nappal lett,egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
|
Lukács
22:66
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok, és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,
|
Lukács
22:66
Amikor reggel lett, összegyűltek a nép idős vezetői, a főpapok és a törvénytanítók. Jézust is odavezették eléjük.
|
Lukács 22:67
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
|
Lukács
22:67
s ott felszólították: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk." Ő pedig így válaszolt: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek,
|
Lukács
22:67
Így szóltak hozzá: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!” De ő így felelt: „Ha megmondom, nem hiszitek el nekem,
|
Lukács 22:68
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
|
Lukács
22:68
ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.
|
Lukács
22:68
ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok.
|
Lukács 22:69
Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
|
Lukács
22:69
De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján."
|
Lukács
22:69
De mostantól kezdve az Emberfia ott ül majd a Mindenható Isten jobbján.”
|
Lukács 22:70
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
|
Lukács
22:70
Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" " Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik.
|
Lukács
22:70
Erre azok megkérdezték: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig így felelt: „Igazatok van, amikor azt mondjátok, hogy én vagyok.”
|
Lukács 22:71
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
|
Lukács
22:71
(22:70) Azok pedig így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából."
|
Lukács
22:71
Ők pedig ezt mondták: „Mi szükségünk volna még több bizonyítékra? A saját fülünkkel hallottuk, hogy ő maga mondta ezt!”
|
