Lukács 20:1
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
|
Lukács
20:1
Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
|
Lukács
20:1
Egyik nap Jézus a Templomban tanított, és hirdette az örömhírt. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép idős vezetői.
|
Lukács 20:2
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
|
Lukács
20:2
és megkérdezték tőle: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"
|
Lukács
20:2
Megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket a dolgokat! Ki adta neked ezt a hatalmat?”
|
Lukács 20:3
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
|
Lukács
20:3
Ő pedig így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem:
|
Lukács
20:3
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit, ti pedig válaszoljatok:
|
Lukács 20:4
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
|
Lukács
20:4
Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?"
|
Lukács
20:4
Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”
|
Lukács 20:5
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
|
Lukács
20:5
Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
|
Lukács
20:5
Erre ők így beszélgettek egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor megkérdezi majd: »Hát akkor miért nem hittetek neki?«
|
Lukács 20:6
Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
|
Lukács
20:6
Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt."
|
Lukács
20:6
Ha viszont azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.”
|
Lukács 20:7
Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
|
Lukács
20:7
Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való.
|
Lukács
20:7
Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják.
|
Lukács 20:8
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
|
Lukács
20:8
Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."
|
Lukács
20:8
Erre Jézus így szólt: „Akkor én sem mondom meg, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.”
|
Lukács 20:9
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
|
Lukács
20:9
Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott.
|
Lukács
20:9
Aztán egy történetet mondott az embereknek: „Egy ember szőlőt ültetett. A szőlőskertet bérbe adta néhány munkásnak, ő pedig hosszú időre elutazott.
|
Lukács 20:10
És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
|
Lukács
20:10
És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el.
|
Lukács
20:10
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a munkásokhoz, hogy elkérje a részét a szőlőből. A munkások azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték vissza.
|
Lukács 20:11
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
|
Lukács
20:11
Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza.
|
Lukács
20:11
Azután egy másik szolgát is küldött a tulajdonos, de őt is megverték. Tiszteletlenül bántak vele, és üres kézzel küldték el.
|
Lukács 20:12
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
|
Lukács
20:12
Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták.
|
Lukács
20:12
Végül egy harmadik szolgát is elküldött, de azt is bántották és kidobták.
|
Lukács 20:13
Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
|
Lukács
20:13
Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni.
|
Lukács
20:13
Ekkor így gondolkodott a szőlősgazda: »Mit tegyek? Elküldöm egyetlen, kedves fiamat, őt talán tisztelni fogják.«
|
Lukács 20:14
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
|
Lukács
20:14
De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!
|
Lukács
20:14
De amikor a munkások meglátták a fiút, így beszéltek maguk között: »Ő az örökös! Öljük meg, így aztán a miénk lesz az örökség!«
|
Lukács 20:15
És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
|
Lukács
20:15
És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura?
|
Lukács
20:15
Ezzel kilökték őt a szőlőskertből, és megölték.
|
Lukács 20:16
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
|
Lukács
20:16
Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla!"
|
Lukács
20:16
Eljön, megöli a munkásokat, és másnak adja a szőlőt.” Amikor az emberek ezt meghallották, így szóltak: „Ennek soha nem szabad megtörténnie!”
|
Lukács 20:17
Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
|
Lukács
20:17
Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: "Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő,
|
Lukács
20:17
De Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Akkor mit jelent az Írásnak ez a része: »Az a kő, amit az építők megvetettek, lett a sarokkő.«? Zsolt 118:22
|
Lukács 20:18
Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
|
Lukács
20:18
aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt."
|
Lukács
20:18
Aki erre a kőre ráesik, darabokra törik, és akire ez a kő ráesik, szétmorzsolódik.”
|
Lukács 20:19
És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
|
Lukács
20:19
A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
|
Lukács
20:19
A törvénytanítók és a főpapok tudták, hogy a történetet róluk mondta, ezért el akarták őt fogni, csak féltek az emberektől.
|
Lukács 20:20
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
|
Lukács
20:20
Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának.
|
Lukács
20:20
Ezután figyelték Jézust, és megfigyelőket küldtek utána, akik igaznak tettették magukat. Az volt a tervük, hogy elfogják valami alapján, amit mond, és átadják őt a helytartónak, akinek hatalma volt elítélni őt.
|
Lukács 20:21
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
|
Lukács
20:21
Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.
|
Lukács
20:21
Ezért a megfigyelők így szóltak Jézushoz: „Tanító, tudjuk, hogy amit beszélsz és tanítasz, igaz. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten dolgairól tanítasz, az is igaz.
|
Lukács 20:22
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
|
Lukács
20:22
Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?"
|
Lukács
20:22
Mondd meg nekünk: Helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
|
Lukács 20:23
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
|
Lukács
20:23
Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:
|
Lukács
20:23
Jézus ismerte gonosz szándékukat, ezért így szólt hozzájuk:
|
Lukács 20:24
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
|
Lukács
20:24
"Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré."
|
Lukács
20:24
„Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képe és írása van rajta?” „A császáré” — mondták azok.
|
Lukács 20:25
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
|
Lukács
20:25
Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené."
|
Lukács
20:25
Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré! Istennek pedig azt, ami az Istené!”
|
Lukács 20:26
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
|
Lukács
20:26
Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
|
Lukács
20:26
Így aztán mégsem tudták Jézust rajtakapni az emberek előtt annak alapján, amit mondott. Megdöbbentek a válaszán, és elhallgattak.
|
Lukács 20:27
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
|
Lukács
20:27
Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
|
Lukács
20:27
Eljött hozzá néhány szadduceus (a szadduceusok nem hisznek a feltámadásban). Megkérdezték őt:
|
Lukács 20:28
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
|
Lukács
20:28
"Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
|
Lukács
20:28
„Tanító, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és annak volt felesége, de nem voltak gyermekei, akkor az életben maradt testvérnek el kell vennie az asszonyt feleségül. Majd gyermekeket kell adnia testvérének.
|
Lukács 20:29
Hét testvér vala azért: és az első feleséget vevén, meghalt magzatok nélkül;
|
Lukács
20:29
Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.
|
Lukács
20:29
Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, de meghalt úgy, hogy nem született gyermeke.
|
Lukács 20:30
A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
|
Lukács
20:30
Ekkor a második vette el az asszonyt,
|
Lukács
20:30
Ekkor a második fiútestvér vette el az asszonyt,
|
Lukács 20:31
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
|
Lukács
20:31
aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.
|
Lukács
20:31
aztán a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermekek nélkül haltak meg.
|
Lukács 20:32
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
|
Lukács
20:32
Végül aztán meghalt az asszony is.
|
Lukács
20:32
Végül az asszony is meghalt.
|
Lukács 20:33
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
|
Lukács
20:33
A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?"
|
Lukács
20:33
A feltámadáskor kinek lesz a felesége ez az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt!”
|
Lukács 20:34
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
|
Lukács
20:34
Jézus így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,
|
Lukács
20:34
Jézus így szólt hozzájuk: „Az emberek, akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek.
|
Lukács 20:35
De a kik méltókké tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
|
Lukács
20:35
de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.
|
Lukács
20:35
De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy az új világban éljenek, és feltámadjanak a halottak közül — nem nősülnek, és nem mennek férjhez.
|
Lukács 20:36
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz: és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
|
Lukács
20:36
Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai.
|
Lukács
20:36
És többé nem halhatnak meg, mert olyanok, mint az angyalok. Ők Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.
|
Lukács 20:37
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
|
Lukács
20:37
Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.
|
Lukács
20:37
De azt, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is említette a csipkebokorról szóló történetben, amikor az Urat Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezte.
|
Lukács 20:38
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
|
Lukács
20:38
Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."
|
Lukács
20:38
Isten pedig nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert őáltala mindenki él.”
|
Lukács 20:39
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
|
Lukács
20:39
Néhány írástudó ekkor így szólt: "Mester, jól mondtad."
|
Lukács
20:39
Néhány törvénytanító így válaszolt: „Jól mondtad, Tanító!”
|
Lukács 20:40
És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
|
Lukács
20:40
És nem mertek többé kérdezni tőle semmit.
|
Lukács
20:40
És senki sem merte őt tovább kérdezgetni.
|
Lukács 20:41
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
|
Lukács
20:41
Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia?
|
Lukács
20:41
De ő így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt a Krisztusról, hogy Dávid Fia?
|
Lukács 20:42
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
|
Lukács
20:42
Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,
|
Lukács
20:42
Hiszen maga Dávid is ezt mondja a zsoltárokban: »Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb oldalamra,
|
Lukács 20:43
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
|
Lukács
20:43
amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet.
|
Lukács
20:43
amíg ellenségeidet hatalmad alá nem vetem!« Zsolt 110:1
|
Lukács 20:44
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
|
Lukács
20:44
Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?"
|
Lukács
20:44
Ha tehát Dávid Urának nevezte a Krisztust, hogyan lehet akkor Krisztus Dávid fia?”
|
Lukács 20:45
És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
|
Lukács
20:45
Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz:
|
Lukács
20:45
Miközben az egész nép hallgatta őt, így szólt tanítványaihoz:
|
Lukács 20:46
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
|
Lukács
20:46
"Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon;
|
Lukács
20:46
„Vigyázzatok a törvénytanítókkal! Szeretnek hosszú köntösben járni. Szeretik, ha tisztelettel köszöntik őket a piacokon és a zsinagógákban. A vacsorákon szeretnek a főhelyeken ülni.
|
Lukács 20:47
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
|
Lukács
20:47
akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."
|
Lukács
20:47
De az özvegyek házát kirabolják. Hosszan imádkoznak, hogy az emberek felfigyeljenek rájuk. Ezek az emberek súlyosabb büntetést fognak majd kapni.”
|
